Bársony István: A szabad ég alatt / 3. bőv. kiad. Budapest, Singer és Wolfner, 1910. / Sz.Zs. 1672

Néptelen tarlókon

112 désében akarna eltűnni. És mégse késett el egy sem a titkos jelre történt indulással. Nem háborgatom őket. Magamról tudom, milyen jól esik a zavartalan béke. Pedig ezeket eleget zaklatták aratás idején, amikor a mező tele volt emberrel. Most a mező üres és némasága csak annak a számára beszédes, aki ebből az ürességből is tud olvasni. Mennyi temérdek munka kellett hozzá, hogy itt most ez a fajta üresség lehessen! . . . Aki a munka magasztosságát igazán meg akarja érteni: nézze végig egyszer, hogy hogyan lesz a tarló. Azt a fáradalmat, azt a verejtéket, ami a tarlót idekint megelőzi, mindenkinek meg kellene ösmernie, aki a kenyeret fogyasztja. Az aratás munkájával késni még órákat se szabad. Az érett mag nem vár, azt le kell aratni a maga idejében. Se előbb, se később. * A tarló egy pontjára hamvaskék vadgalamb ereszkedik. Ott repce termett az idén. Finom csemegéje a galambnak. Gerlék raja keveredik össze fölötte, s hol leszáll, hol arrább suhan, hogy csakhamar visszaforduljon megint. Nagyon felélhették már a tarlót, mert nem maradnak rajta állandóan. A tengeriföldre húznak, ahol az erős magas szárakon hosszú, kaszapengéhez hasonló