Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Kopek úr és társa

A mogorva állat elfordult tőle, de valahogy csak hagyta, hadd üljön fel hát Kopek úr, no. A társaskör előtt megállott a szekér. Ott Kopek úr leszállott, hogy egy pohár sört igyék. Nyulas is vele ment. A jó ösmerősök éljenzéssel fogadták őket. Az irnok már előre bejelentette jöttöket így: „Kopek úr és társa." — Nagyszerű kutya, — dicsérték Nyúlást a kör tagjai. — Nagyszerű! — ismételte Kopek úr. — Ma is ugyancsak elbánt egy nyúllal, — tette hozzá titokzatos arcczal. — Nyulas, iszol egy pohár sört? — kérdezte az irnok tréfálkozva. De Nyulas nem volt tréfás kedvében. Rávicsorgott az Írnokra s nagyot mordult. — Nagyszerű kutya, — mondták a kör tagjai, és ijedten húzódtak hátra valamennyien. Kopek úr büszkén nézett körül. — Ugy-e ? — hivalkodott. — Baj esetén pompásan megvédene engem! S aggódó hízelkedéssel simogatta meg a nagy kutyát, nem lévén bizonyos benne, vájjon nem harapja-e meg. 91