Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

A tanácsos úr vadászik

A tanácsos úr vadászik. A tanácsos úr már abban a korban van, a melyet ő maga némi túlzással a „legjobbnak" szeret mondani. Különös, hogy mikor valaki a „legjobb korban" van, akkor mindenki mérget merne rá venni, hogy az illető kissé már idősecske. Nincs rá eset, hogy a „legjobb korban" levő úr alól legyen a negyvenötön; s bizony ennyire az élet el is telik, a míg az ember a különféle lajtorjákon, a hivatalbeli rang magasabb fokára felviszi. Kár, hogy a legjobb korú úri emberek ritkán lehetnek meg a nélkül, hogy különféle javításra ne szorulna a testi egészségök. Jelentkezik nálok főképen az étvágytalanság, az álmatlanság, mindenféle ideges tünettel egyetemben, a mi végre is azt okozza, hogy így kiáltanak fel: ej, ez így nem lehet tovább! — tenni kell valamit! meg kell akadályozni a baj elharapódzását! hisz' még nincs itt az ideje, hogy rokkantnak érezzük magunkat! . . . A háziorvosi „konzílium" azután eldönti a kérdést. — Komóczió (értsd: mozgás) kell a tanácsos úrnak. Csak ki, ki a szabadba! az erdőbe, a mezőre! Csak minél több séta, járáskelés, szívet és tüdőt edző, elrestült gyomrot megifjító mozgás! . . . — Vadászni fogok! — vág közbe a tanácsos úr, oly nyomatékkal, a miben ez van: „heuréka!" Csakugyan ős idők óta bebizonyított dolog, hogy a ki mozogni akar, az legjobban teszi, ha vadászik. Hegynek fel, hegynek le; — avagy a süppedő homokon; vagy még inkább a térdig mélyedő mocsárban; — itt-ott kőkemény szántáson; — néha esőben, 92