Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Gerzon mulat

a vizeken. — Felhúzta a gummicsizmáját s indult a jegyzővel. Az uradalom mocsarainak pedig meg volt az a tulajdonságuk, hogy akadt ugyan bennök vízi vad, holmi ruczaféle, de a mint felzavarták, mind elment a sirályos tóra s nem is jött vissza aznap, mert hogy keskeny, szakgatott réti laposok voltak ezek a mocsarak, a hol állandó, biztos tanyát nem lelhetett a magányt kedvelő szárnyas. Gerzon aztán azt cselekedte, hogy jó egy órával, mielőtt ő a csákai jegyzővel kiért a mocsárhoz, végigsétáltatott benne egynéhány gyereket, a kiknek napszámot fizetett ezért a mulatságért. Azok aztán tőlök telhető lármával el is kergettek, elhesegettek onnan minden ruczát; alig hogy egy-két csörgőcske visszakanyarodott s megült a sásban újra. Ellenben a mórsneffek közül alig ment el egy is egészen. A legtöbb csak fordult egyet a levegőben s leült a gyerekek mögött, mert a környéken olyan mórsneffnek való mocsár nem volt több. A jegyző derékig ment a vízbe, Gerzon pedig kint maradt a pocsogós részen s egyre-másra lőtte a mórsneffet. Aközben minduntalan le-leguggolt, pisszegett a jegyzőnek, mutogatott ide-oda a nyíltabb pontok felé, a mi mind azt jelentette, hogy ott szeret ám a sok rucza, csak résen kell lenni. Nem is nyugodott addig, a míg végkép fel nem izgatta a derék jegyzőt s bele nem kormányozta a mocsár közepén levő pocsolyába. Egyszer csak elveszett a sár a csákai magyar talpa alól s csak annyi ideje volt, hogy elrikkantsa magát, már nyakig volt a vízben. Akkor Gerzon elkezdte ijedten figyelmeztetni, dirigálni: „Hej, bácsi! vigyázzon! mit csinál?! ne arra, hej! forduljon jobbfelé, ott menjen! csak neki annak a pisze zsombiknak! (arra volt tudniillik legmélyebb a víz), ha eléri, mászszon fel rá, oszt' ugorjon át róla a másikra, azon túl már könnyebb." A jegyző szót fogadott s inaszakadtan kapaszkodott rá a zsombikra, ott jajgatott. Gerzon biztatta: no csak tovább, tovább, mert az olyan nehéz ember alatt lesüpped még a zsombik is. 86