Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

A hipnotizált nyulak

A hipnotizált nyulak. Valahol az n—i határban történt, a hová egy ártatlan lelkű s még kiképzésre szoruló tanítványával együtt ment ki a mester. A tanítvány még egészen „tiszta vadászjellem", akár a liljom. Fogalma sincs a Nimródbűnökről és még álmában sem hallott sem „zsák"-ról, sem „kapu"-ról, holott a mester! ... — De ne vágjunk az események elé. Illik, hogy akadémikus rövidséggel tájékoztassuk a nyájas olvasót arról: mi jelentősége van vadászuraiméknál a zsáknak s a kapunak. Körvadászatokon (a hol tudniillik a megvadászandó területet hajtók és vadászok körülfogják úgy, hogy a mi vad a bekerített területen van, az a kör összébbszorulásakor onnan ösztönszerűleg kiigyekszik) a nyúl rendesen ott keresi a menekülést, a hol vagy nagyobb nyílás van, — ez a kapu, — vagy homorú horpadás támad a hajtók és vadászok vonalán, — ez a zsák. — Ez már ősi törvény és minden kezdő vadászt erre tanít meg a pártfogó ravasz vénség legelőször is. A ki tehát akár zsákot csinál, (tudniillik a menetelésben hátramarad), akár kaput fabrikál, (azaz a hajtókat maga mellől arrább kergeti, hogy így mellette nagyobb nyílás legyen), az ravasz fondorlattal éri el azt, hogy a buta tapsifülesek tömege ő hozzá fut. (Ez kell a puskásnak!) Most pedig térjünk vissza a mesterhez, meg az ő ártatlan lelkű tanítványához, a n—i homokra. Mindössze is csak egy kis gyakorlati leczkéről lehetett szó, mert magántermészetű volt a kirándulás. A vadőrrel együtt három 80