Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

A kis olasz

keríteni: annak nem kis mulatsága végighallgatni, hogyan nyakgatják a bátor kis tacskók a négylábú kapczabetyárt, a mely jóval hamarabb megreked valamelyik zugolyban, mint a borz szokott. A borz tudniillik ügyesen és gyorsan ássa ilyenkor tovább az alagútját, néha oly kitartással, hogy valóságos sánczot szór maga mögé az ostromló kutyák akadályául. No hát, a mint mondtam, rókát ástunk. A kis olasz magánkívül volt örömében, a mint a két kullancsot, — Fürgét meg Csöppséget, — beeresztettük a rókalyukba. A két kis bestia rögtön rázendítette odalent a maga harczi dalát, jeléül annak, hogy „vörös úr" otthon van. — Ecco! Ecco! — kiabálta a hevesvérű talján, tapsolt és evvivázott. Ez kellett neki: kutyagolás nélkül egy helyben rókázni. Tömzsi kis termetét most bátran kímélhette. Minthogy hasznát úgy sem lehetett volna venni, hasra feküdt a gyepen, úgy leste, hogy ugyan mi lesz már ebből. Időnkint, ha a kutyák jobban nekivadultak, újból „ecco"-zott. Az „ecco" olyan volt neki, mint a levegő, a mi nélkül az ember nem élhet. Boldogult K. Antal (köztiszteletben álló uradalmi mérnök) volt úgy az „izé"-vel, mint a kis olasz az ő ecco-jával. Minden harmadik szava volt: „azt a' izé". Még a szent áldozáskor is így förmedt rá a papra, a ki véletlenül kihagyta az ostyaosztásból: „hát nekem nem ad azt a' izé?!" A kis olasz pedig meg-ecco-zott mindent, azt is, a mi tetszett neki, azt is, a mi nem. Ecco taliánul annyi, mint íme. Ha a signornak jól szelelt a szivarja, így kiáltott fel boldogan: ecco! Ha a tüske megszakgatta a zubbonyát, szomorúan mondta: ecco! Egyszer felfordult velünk a szekér, akkor is azt hallottuk kétségbeesett hanghordozással: ecco! ecco! S minthogy Buksi, a leghitványabb tacskónk, sehogysem akarta követni a többiek jó példáját, azt is így biztatta: ecco! ecco! Rajt' is maradt annyira, hogy akárki akármiről akart vele beszélni, ezen kezdte: ecco! A kis olasz megtiszteltetésnek vette, 52