Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

A kis olasz

s felragyogott a szeme. ívott s azután felfordította üres poharát, hadd lássuk, hogy egy csöpp ital sincs már benne; büszkén kiáltotta : ecco! Megkezdődött az ásás munkája, minthogy a tacskók nagyon is egy helyben csaholtak. Rigolya, a vadőrünk, élénken biztatta az ásós embereket: siessenek; hátha véletlenül borz van odabent s arrább ássa magát. A homokos talajon tudniillik borznyomokat is láttunk. A kis olaszt elfogta a türelmetlenség, maga is ásót ragadott s ugyancsak hányta kifelé az egyre mélyedő gödörből a rögöt. Addigaddig tánczolt és ecco-zott, hogy egyszer csak nagyot roppant a talaj s megnyílt a föld a lába alatt: belecsusszant az alagútba, a mit a tacskók ostromoltak. Majd hogy nyavalyatörős nem lett, mert éppen a lábszára mellett mozgott, moszatoít valami élő lény, a mi nyilvánvalóan menekülni vágyott a rázuhant homoktömeg alól. — Ecco! ecco! — kiabálta a signor és mindenkép ki szeretett volna mászni a gödörből, de nem bírt. A föld alól keserves vonítás hallatszott. Rigolya rémülten rivallt a taljánra: az istenért, ne ugráljon az úr; még agyontapossa a tacskóinkat. A tacskók csakugyan veszélyben voltak. Javában csaholtak szegények, a mikor a katasztrófa történt, s a hájas olasz közéjök omlott. Ezer szerencsére nem éppen rájok, mert akkor palacsintává lapította volna valamelyiköket. De így is nagy lett a riadalom; — hisz' majd hogy meg nem fuladtak a föléjök zuhant föld alatt. Csöppség erre ész nélkül kezdett vonítani. Az ő hangját hallottuk jajveszéklő árnyalatokkal. — Vegye ki, vegye ki! . . . Emelje ki! — magyarázta mindenki a kis olasznak, minthogy az ő teste tömegétől teljes lehetetlen volt másnak oda férkőznie. Sályi Peti elkezdett kiabálni: Ecco! ecco! No, most „ecco"! hallod-e talján! — És tördelte hozzá a kezét, mert az övé volt a 53