Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

A kis olasz

A kis olasz. Ahhoz, hogy valaki igazi vadásszá váljék, természetesen nem elég, hogy szép bőrkabátja legyen, a mit minden harmadik-negyedik vasárnap a saját termetén szellőztet ki. Fáradni, szenvedni és sokat tapasztalni kell annak, a ki odáig akar jutni, hogy ne legyen mulatságos alak, a mint nekiöltözködik az erdőn-mezőn való kóborgásnak. Ehhez pedig a mi kis olaszunknak semmi különös tehetsége sem volt. Hanem azért, a mint egy kicsit ráért, szívesen „kirándult" velünk egészségügyi szempontból. Olyankor aztán öröm volt látni, hogy kapaszkodik nagy szuszogással a magaslatokra s hogyan gurul köztünk ide-oda, a míg a lába bírja. Ámbár nem bírta sokáig s ha a fáradságba beleunt, biz' ő nem átallta, hogy felcsücsükéljen a bennünket követő szekérre s onnan várja, hogy mi lesz tovább. Egy ízben rókaásást terveztünk tavasszal. Mindenki tudja, hogy ez tulajdonképen nem vadászat; puska csak úgy mellesleg illik hozzá. Az ember kitapasztalja, melyik rókalyuknak van lakója, azután oda beereszti a tacskókat. Azok nagy csaholással szorítják meg a vörös bundást az ő földalatti rezidencziája valamelyik zugában s ha a csaholás állandóan egy helyről hangzik: le kell ásni abba az irányba, a hol a rókát sejtjük. Ügyes, gyakorlott kézzel azután ki lehet emelni az ipszét, a nélkül, hogy kárt tudna tenni abban, a ki erre a kezelésre elszántan vállalkozik. A kinek türelme van ahhoz, hogy kivárja, a míg a rókát — néha többszörös hiábavaló próbálkozás után — végre kézre lehet 51 4*