Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Koczapuskások

—- Adj egy kis italt — mondja Keselynek tikkadtan. Kesely már a fogát piszkálja; túl van az ebéden. Csudálkozva néz Lengőre. — Nini, hát te is itt vagy ? bocsáss meg, pajtás... — Mit bocsássak meg? adj egy kis italt hamar. — Bocsáss meg pajtás, az nincs. Megittam. Elfelejtettem, hogy te is itt vagy. Hanem paprikás szalonna meg hagyma még van. — Hagyma! — üvölti Lengő. — Hagyma ital nélkül! Meg akarsz ölni? ember! ... Ne tréfálj! Italt adj, de hamar! Kesely arrább húzódik s egyre rebegi: bocsáss meg, pajtás. Lengő végre is kénytelen a réti kútból iszapos vizet inni. Most már nem lehet szóra bírni. Fúj mérgében. De mégis dörzsölgeti néha a kezét. Ő tudja, hogy miért. Estefelé bekoczognak a vasúti állomásra. Ott egy vedlett képű fináncz ácsorog; akkorákat ásít, hogy majd elnyeli a pályaudvart. Lengő tüntetően, hangosan mondja, a mikor a fináncz mellett elmennek: szép nyúl, nagyon szép nyúl. A fináncz olyat ugrik, mintha belelőttek volna. — Hol az a nyúl? — kérdi a vadászokat. Kesely büszkén üt a tarisznyájára, onnan kivörösíik a hálóból a nyúl rozsdás eleje. — Nyulat tetszett lőni? — kérdezte a fináncz csöndesen, vészesen. — Látja, — feleli Kesely büszkén, bátran. — Tessék bejönni velem a fővigyázó úrhoz, majd felvesszük a jegyzőkönyvet. — Mit beszél ez az ember? — kérdi Kesely Lengőt. A fináncz felel Lengő helyett. — Augusztus elsején nem szabad nyulat lőni, tisztelt úr! Tessék csak velem jönni. Kesely elképed. — Hallod Lengő? — kérdi zavartan. — Hányadika van ma? — Mit tudom én? — feleli közönyösen Lengő. — Elseje van? ... De 'iszen ma tizenötödike van, hallod-e; te mondtad. — Én ?! — csudálkozik Lengő és elhárító mozdulatot tesz. 43