Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Furcsa párbaj

A vén kakas keveset törődött a magasban kóválygó ellenséggel, a melynek nagyobb volt a híre, mint a veszedelme. Mit árthat a kánya az akkora baromnak, a mekkora ő? Ha baj van, a túzokra nem felülről jön az. A tengeri közt egyre hallatszott a csendes moszatolás s a hervadó levelű csutkák zörgése meg nem szűnt. Egyszerre csak a határhalom mögött, a tengeri szélében elhúzódó árokparton, egy szürke tömeg óvatos lassúsággal tolakodott elő. A vén túzok-kakas valamit sejtett már. Nekifordult a tengeriföldnek, de a határhalom eltakarta előle a hason csúszó alakot. Csengő Barnabás hüvelykről-hüvelykre közeledett a határhalomhoz s végre elérte; a tetejéig kúszott s ott lassan dugta ki a puskája csövét. Egy pillanattal később nagy pukkanásra riadtak fel a Gáti-fiúk. A lövésre a túzokok nekiiramodtak s megemelték lomha szárnyokat. Kettő felszállt közülök s biztos emelkedéssel menekült régi útján; de a harmadik, a vén kakas, visszazuhant a földre. El volt törve a szárnya. Csengő Barnabás igazi vadászhoz nem méltó örömujjongással ugrott fel a földről s loholt a sebesült túzok felé. Vadásztarisznyájában egy tönkrelőtt vén nyulat czipelt, a melyet még a hajnali lesen ejtett volt el. Ez, valamint a puskája is, nagyon akadályozta a futásban; pedig a túzok, észrevevén gonosz ellenségét, nekiiramodott a tarlónak. Barnabásból a kánikula egy fél perez alatt kiszikkasztotta a lélekzetet. A jó ember, a ki már túl volt az élet legerőteljesebb korszakán, kénytelen volt tervet változtatni. Megállt egy pillanatra, ledobta a tarisznyáját. Nagy izgatottságában azt sem igen tudta, hogy mit csinál; letette a puskáját is, a melynek az egyik csöve töltve, a kakasa pedig felhúzva maradt. Üldözni kezdte a sebesült túzokot. A Gáti-fiuk elképedve nézték a különös jelenetet, a mely sokkal nagyobb gyönyörűséget okozott nekik, semhogy megzavarták volna. 128