Bársony István: Mulattató vadászrajzok , Vidám kalandok és adomák gyűjteménye / Szécsi Gyula eredeti rajzaival. Budapest, Athenaeum, 1905 / Sz.Zs. 1422

Szegény Feri

Szegény Feri. Feri szenvedélyes vadász. Elmegy egy nyúlért a szomszéd falu határán túl is; bejár egy őzért egy vármegyét. A vízi vadnak meg éppen bolondja. Ha ruczát sejt valahol, nyakig gázolja ott az iszapot. Ha lelő egy íőkekacsát, azért akár bele is fulad a sárba, de előkeríti, nem mond le róla a pióczák javára. Úgy történt, hogy nekimentünk ketten a pocsogóknak, hátha lőhetnénk egy pár mocsári szalonkát. Szép zöld volt már a környék, a mélyebb helyeken virágzott a hinár. Kis fehér, borsónagyságú bimbaja úgy csillogott a vizén, mintha gyönggyel lett volna a tó teleszórva. Innen-onnan felemelkedett a sűrűsödő zöldből egy pár vadrucza. Azok már eljegyezték egymást, de még nem volt készen a fészkök; még együtt barangoltak el, nászkirándulásokra. Volt a határban egy kopolya. Egy köralakú kicsi tó, a melyet a határ emelkedésébe vájt bele a természet szeszélye. Partja meredeken vette körül, vagy másfél öl magasan. Szép zöld vízre sütött a nap, ha belekukucskált. Ott is virágzott a hinár. A mint arra tartunk, látjuk ám, hogy leszáll a kopolyába egy nagy tőkerucza, egy zöldfejű gácsér. Több sem kellett Ferinek, szegénynek. Rám sandított, megtudandó, hogy ugyan én is észrevettem-e az érdekes eseményt, s a mint meggyőződött róla, hogy engem nem izgat a dolog, egyet kanyarodott nagy sunyisággal s neki indult maga a kopolyának. Bársony. Mulattató vadászrajzok. 97 7