Bársony István: A róna és az erdő , Állatjellemek, hangulatok, vadász-emlékek és arczképek gyűjteménye / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1324

I. ÁLLATJELLEMEK. - Szűzhavon

onnan, mert egy helyből szökött ki oldalt, egy ölnyire, s onnan már futást árulnak el a kinyújtóztatott nyomok : O I o o o o o o o Mi lehetett az oka ennek a nagy megrettenésnek? A nyúlnyom kanyarodva visz föl a dombtetőre, mindenütt ott, ahol kevesebb a sűrűség s ahol könnyebb lehetett a siető tapsifüles útja. Egy ponton aztán a nyúlnyomba oldalvást beleszakad egy másik, egészen másformájú. Az uj nyom felülről lefelé jön s ilyen alakja van: o o o o o o Egyenes lépések; egymás mögé helyezett lábaktól származók. A nyomvonal szabályos, rendkívül könnyed mozgást sejtető. A hóba a lyukak úgy mélyednek be, mintha mérnök mérte volna ki az irányt s a nyomok egymástól való távolságát. Ez a «vörös hóhér» nyoma. Róka járt itt; — vadászva indúlhatott végig a domboldalon, amikor nyilván észrevette a bujdosó nyúlfi. Legnagyobb ellenségének a közelségétől megijedve, kapta azután a nyakába a világot, nagy hirtelenséggel. A róka meghallhatta a halk zörrenést, amivel a nyúl a boróka-bokortól elugrott, s a kanyarodó fülesnek, lelapulva, eléje próbált vágni. Nyoma mellett gyöngén húzódik végig a havon bozontos farkának az érintése. A róka a dombtetőn megszüntette a nyúl üldözését. Ott a négy láb nyoma négyszögben van, mintha biztos kéz hegyes czövekeket vert volna le a hóba: o o o o A nyúl már eltűnhetett, s «Vörös úr» tétovázva tekintgélt szanaszét, azon tűnődve, vájjon merre irányítsa kalandos utait. A födözetet nem kínáló mezőség — úgy — 75 6*