Bársony István: A róna és az erdő , Állatjellemek, hangulatok, vadász-emlékek és arczképek gyűjteménye / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1324

IV. ARCZKÉPEK GYŰJTEMÉNYE. - Szíjjártó

Hát jól van, bánom is én a keresztnevedet; nekem így, anélkül, még eredetibb vagy. Maradj Szíjjártó, te Szíj jártócska ! . . . Kis fej, kiálló arczcsont, szeplős arcz, élénk szem, tompa orr, hegyes áll, daczosan összeszorított száj, tüskésen előre álló rövid barna haj, foltos ujjas, ránczos gatya, ócska pörge kalap és szurtos mezítelen láb. Ebből állt Szíjjártó. A mikor először elindúltunk együtt: szinte rösteltem, hogy ezt a babszemjankót hajtom a magam kétmértföldes lépéseivel. Hisz ez kidől; ezt nekem valahonnan a határról ölben kell hazahoznom! Szárazdajkaság lesz a vadászatom vége!.. . De már az első félóra elteltével megváltozott Szíjjártóról a véleményem. Ez a lepkekönnyű kölyök ott libegett folyvást mellettem s leste az intésemet: mit akarok. A magas tengeriben Lord járt elől; tőlem néhány lépésnyire Szíjjártó. Ahol sűrű volt a tök meg a kender, ott nem is láttam. De azért tudhattam, merre van. Hopp! hopp! szólott félhangon, figyelmeztetve, jelt adva. Lord megint szeles volt s korán verte fel a fogolyfalkát. Egyet mégis kilőttem közüle oldalvást. — Én tudom, hova esett! — kiáltja Szíjjártó lelkesedve. Láttam, melyik tengeriszárat ütötte meg! — Ej ni, Szíjjártó, iszen te vadász vagy, ha az ilyen jeleket ösmered? — Igenis, az vagyok, a tekintetes ispán úrral is én járok vadászni, — felel a gyerek, anélkül, hogy hozzám fordúlna. — Csak azt a bizonyos tengeriszárat nézi, hogy el ne veszítse a tekintete elől. Indúl azután, hogy majd elhozza a foglyot. Ez ugyan a Lord dolga volna, de ideiglenes barátom nem mutatkozik. Ki tudja, talán áll valahol a gaz közt. Fütyölgetek — 257 — 18*