Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

II. RÉSZ. A JEGESTENGEREN

még Budapestről hoztam el magammal. Magasan lebegve szállt a színes ballon mind messzebbre, míg végre már csak apró fekete pontnak látszott a láthatár felett. Mindnyájunknak a szegény Hndrée jutott eszünkbe, aki pár évvel ezelőtt indult útnak léggömbjével az északi sark felfedezésére és aki valahol ezen a vidéken lelhette halálát szerencsétlen társaival együtt. H szép időt felhasználtuk még a fényképezésre is, lefényképezve a jégtáblákat, jéghegyeket és az „Ofoten" némely részét, így múlt el az egész délután, míg estefelé egy óriási medvét pillantottunk meg egy nagy jégmezőn. Hlig értünk azonban közelebb, midőn felnézett és hirtelen elkezdett menekülni befelé a jégen. Igazán különösen nagy állatnak látszott és ezért annál jobban fájt rá a vadászok foga, de hát ez esetben mit sem lehetett tenni és meg kellett elégedni azzal, hogy látcsöveinken át követtük addig, amíg csak el nem tűnt a jégmező fehérségében. Vacsora után ismét egy medvét jelentettek, fel is mentünk a fedélzetre, de még látcsővel sem láttunk egyebet Éjféli nap. mj

nf. egy j^e-oda mozgó sötétebb pontot a jégen, mely csakhamar egészen eltűnt szemeink elől. így hát a vadászattal ma nem volt szerencsénk, ezért azonban bőven kárpótolt a gyönyörű idő és a jó levegő. Most újra borulni kezd, nagy foszlányos felhők úsznak uz égen, melyek mögül a nap homályos sárgás korongja a sima víz felületén úszó jeget bágyadt fénynyel világítja meg. Ez az északsarki nyár borongós éjjeli hangulata, a titokzatos, csodálatos éjféli nap varázsa!