Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

II. RÉSZ. A JEGESTENGEREN

— 67 — három napos köddel járó tétlenség az ideges unalomnak, a fárasztó lelki feszültségnek érzését keltette bennünk. Öntudatlanul is valóságos kedélybetegek voltunk. Ma reggelre azonban minden megváltozott, mindenki jókedvű, a hajón eleven élet uralkodik, a tegnapi kedvtelen lehangoltság egyszerre átváltozott életerős vidámsággá. Igazán csodálatos hatása van a napsütéses szép időnek az ember lelki hangulatára! Mikor egy hosszantartó, borúit időjárás után végre kisüt a nap és derült kék lesz az égbolt, olyan ez mint egy Hllegória. Mintha a természet maga biztatná az emberiség szenvedő, küzdő felét, hogy ne csüggedjen, hanem bízzon abban, hogy az igazság az emberi Kikötés a jégmező mellett. lélek szép és nagy érzelmei, vágyai épúgy, mint a természet örök törvényei végül mégis győzedelmeskedni fognak a sors szeszélyei és a lelkileg korlátolt emberek szívtelen számításai felett. TSz ilyen derült, meleg napsugár olyan, mint egy nagy mindent megértő szeretet, amely a nyugodt boldogság, az igazi lelki pihenés érzését kelti! Este 11 óra. Délben megálltunk egy jégtábla mellett, melyről két ember vizet szivattyúzott a kazánba, ami eltartott vagy három órán át. TS délután nagyrészét a fedélzeten töltöttük és mivel szélcsendes tiszta idő volt, feleresztettük az egyik papír léggömböt, melyet 5*