Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

III. RÉSZ. TROMSÖ - NARVIK - STOCKHOLM

— 106 — hóimba és nézze meg ezt a zöldelő ligetekkel benőtt, kéklő tengerrel körülvett szigeteken épült, gyönyörű nagy várost. Bár­honnét jöjjön is ide az ember, a hideg észak kopár vidékei, kietlen sziklái közül, avagy délről bármely nagy világvárosból, mindig egyformán csodálatba fogja őt ejteni mindaz, amit itten lát. Mintha csak az egész város egy jól ápolt óriási kertben épült volna, mindenütt zöldelő fák alatt, virágok között, kéken csil­lámló víz partján halad az ember. A parton hosszú sorban állnak a karcsú, fehér vitorlások, kisebb-nagyobb gőzhajók, az utcán pedig kocsik lármája, automobilok tülkölése mellett folyik az igazi nagyváros mindennapi zajos, élénk élete. De ez a nagyvárosi mozgás és lárma nincs terhére itt az embernek, hiszen mindenütt annyi szabad árnyas térség, annyi levegő van, de meg a napfényben csillogó tenger kék tükre itt is, ott is előbukkanik és pihenőül szolgál a szemnek. Olyan barátságos, olyan élénk és bájosan vidám ez a kép, hogy szinte fel sem tűnnek a part mentén végighúzódó, tiszta stílben épült hatalmas paloták, melyek bármelyik világvárosnak is díszére válnának. De épen ebben rejlik a különbség Stock­holm és a többi európai nagyváros között, hogy Stockholm olyan kedvezően fekszik elszórva az egyes szigeteken, hogy az üde természet a várost keresztül-kasul szelő és körülvevő tenger miatt nem kelti a nagyváros óriási háztömegeinek egyhangú benyomását. Nem csodálom, hogy a svédek annyira büszkék az ő fővárosukra, mert ez nemcsak egy minden tekintetben modern nagyváros, hanem egyúttal a világ legszebb helyeinek egyike. Ma reggel tizenegy órakor értünk ide negyvenkét órai szakadatlan, de azért kényelmes utazás után. A vidék, mely tegnap még a teljes vadon képét mutatta, ma reggelre lassan átváltozott, a végnélküli bozótos erdők és mocsaras fensíkok helyett magas szálerdők, jól megművelt szántóföldek és buja zöld rétek között robogtunk. Mind sűrűbben tűntek fel a kisebb­nagyobb falvak, városkák, melyeknek vöröstetős, faerkélyes, virágos ablakú házai, amint úgy elszórva húzódtak meg a sötétzöld fenyvesek közt egy tavacska partján, végtelen szines és vidám képet nyújtottak. Nemsokára aztán feltűnt a távolban egy dombon épült hatalmas négyszögletes várszerű épület, ez az upsalai híres várkastély volt, melyben most a már a közép-

Next

/
Oldalképek
Tartalom