Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

III. RÉSZ. TROMSÖ - NARVIK - STOCKHOLM

— 107 — korban is híres upsalai egyetem van. Pár percet időztünk csak Upsalában és azután ismét száguldottunk tovább Stockholm felé. Upsalától kezdve a vonat csupa kisebb-nagyobb kastély és nyaraló között halad, melyek mindegyike egy jól gondozott virágoskert közepén fekszik. Van itten mindenféle falusi lakóhely, az emeletes, tornyos kőből épített kastélyoktól egészen a mesébe illően apró mindenféle színű, játékhoz hasonlító nyaralókig. Különösen érdekesek és néha hihetetlenül fantasztikus alakúak ezek a kis nyaralók. H svéd faházak stílusa némelyiknél egészen össze van keverve a legszecessziósabb építésmóddal. Mindegyik tele van mindenféle élénk színekkel, a háztető vörös, a fehér falakból kirínak a világoskék ajtók és ablakok, melyek tele, de tele vannak sokszínű rikító virággal. H robogó vonatról nézve némelyik homlokzat szinte egy emberi torzarchoz hasonlít, másik egy színes dobozhoz, a harmadiknak meg csak túlnagy tetejét látni meg első percben, mintha csak a házat egészen kifelejtették volna alóla. H vasút mentén fehér-, kék, sárgafőkötős asszonyok, leányok integetnek vígan a robogó vonat felé, mely minduntalan eltűnik egy alagút sötét mélyében. Nemsokára azonban jelentkeztek a nagyvárosok egyéb előhírnökei, a feketén füstölgő gyárkémények, a vonat kerekei csattogni kezdenek, amint a számtalan váltón áthaladunk és alig hoztuk rendbe podgyászunkat, máris lassan begördül a vonat a pályaudvar üveges tetejű csarnoka alá. Egy negyedóra múlva három automobilon, megrakodva táskákkal, puskákkal, takarókkal és kabátokkal megérkeztünk a fényes „Grand hotel" elé, hol azután a fürdőszobától kezdve egészen az étteremig leírhatatlan élvezettel engedtük át magunkat a modern testápolás oly hosszú időn át nélkülözött műveleteinek. Minden banalitása mellett sem használhatok helyesebb kifejezést annak a jóleső érzésnek a jellemzésére, amely ezek után elfogott, mint azt, hogy valósággal újjászületve éreztem magamat, midőn a hotel éttermébe beléptem. H máskor megszokott környezet, a kényelem, a tisztaság, a nyugalom, az ízléses helyiségek, a szépen terített asztalon felszolgált finom ebéd ma mint egészen új és minden részletében élvezetes valami tűnt fel előttem. H napról-napra való kényelmes jó életmód, az egymásra gyorsan következő élvezetek, mindenféle ingerek annyira eltompítják az embert, hogy tulajdonképen végül nem a lényegét, hanem csak az egyes