Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 1. A cserkelés

— 79 — le ne vegye mig azt a környezete és iránya után eltéveszthetlenül meg nem állapította. Ha a lövés helye meg van állapítva, jelölje meg a vadász messzelátliatólag állásának helyét, ha lehet a fegyver csövének lövéskori magasságában; azután a lövés helyére menvén, a lövés irányát, — fák között a nyílást, a melyen keresztül czélozott, — kéreglehámozással, kendővel, kalappal vagy tört galyakkal szintén igen czélszerü megjelölni, s csak azután fogjon a sebjelek kereséséhez. Mindezen aprólékos dolgokat ne unja, ne kicsinyelje a vadász, mert a lövés helyét magas fűben, sarjas erdőben, különösen ha egy egész csapat fővad arra és körülötte taposott, megtalálni vajmi nehéz és épp oly nehéz lehet esetleg a lövés irányának későbbi megállapítása, ha a sebjelek feltalálására vagy kiegészítésére ez szükségesnek mutatkoznék. A ki megfigyelte, hogy a 30—40 lépésnyire, fedett helyre, a fűbe, répába vagy burgonyába eső foglyot mily nehéz megtalálni, ha az első lövés irányát a másik lövés folytán elvesztettük, az megérti, mily fontos tényezők ezek a sebzett vad birtokba kerítése érdekében és semmi esetre sem fogja ezen elővigyázati rendszabályokat kicsinyléssel mellőzni. A lövés helye rendesen igen sokat beszél arról, a mi ott az utolsó pillanatban történt. Mindenekelőtt a sebzett vad csülkeinek mély bevágása (Eingriff) arról tanúskodik, hogy az a vad valóban megsebesült; ezen bevágás egészen elütő minden más nyomtól és még a mély talajban is, a hol az esetleg csapatban állott vad eliramodásának mély nyomai láthatók, némi gyakorlat után felismerhető lesz. Ezen bevágás — azaz a bevágott 4 nyom — között és mellett kell keresni a letört szőrszálakat, a verítéket és a csontszilánkokat, e bevágástól nyomozzuk folytatólag verítéket keresve a menekülő vad csapáját. Ha a lövés helyét eltévesztettük, a sötétben tapogatózunk és a sebjelekből semmit sem fogunk megtalálni. Ilyenkor megtörténik, hogy véletlenül vagy keresve megtaláljuk a földön a golyó barázdáját vagy valamely fába való becsapódását; e pontról a megjelölt állás helyére a csőmagasságba visszaczélozva felvilágosítást nyerünk arra nézve, hogy a lövés helye mely irányban fekszik. Ha ezt megtaláltuk, az irányzással azt is megtudhatjuk — ha a lövés helyén a vad testének magasságáig egy botot leszúrunk, hogy — a golyó a vad felett, alatta vagy mellette ment el, vagy hogy a testén keresztül kilövés folytán került a feltalált helyre. Ha sem a lövés, sem a golyó helyét meg nem találhatjuk, a lövés helyének valószínű táján folyton nagyobb és nagyobb körben járva igyekszünk a menekülés csapáját s elsősorban a verítéket