Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 1. A cserkelés

— 78 — A fej- és a nyaklövést már emiitettük. A vad ha tűzben nem marad, a fej rázásával jelez, nyaklövés esetén a lövés helyén hosszú szőr található. A fej lövésnél kevés, a nyaklövésnél ellenben bőséges veriték található az első lábak nyoma előtt. Ha a golyó a nyak úterét szakította el, messze szökel a vérpiros (bíborvörös) veríték s a megdermedés igen rövid idő múlva bekövetkezik; de ha a veriték sötét színű, akkor a vad, ha nem háborgatják, hamar lefekszik és fekhelyén elvérzik, ellenben felriasztva messze elmegy, mert ez esetben a viszér van megsértve. (Lásd a 24. és 25. sz. ábrát.) A csontlövések közül a gerinczcsigolyákat érő minden lövés feltétlenül a tűzben való elterülést eredményezi. Ha hátul érte a gerinczet a golyó, a vad hátulja megbénul s elejével felemelkedni próbál, de lábra többé nem kelhet. Ha a golyó a lábnak felső részét éri, a hol a testtel érintkezik, akkor az első lábnál a lapoczkát üti át, tehát a már megbeszélt laplövést eredményezi; ellenben, ha a hátulsó lábnak felső részét fúrja át, czomblövésnek mondják. Ha a golyó mind a két czombot csonttörés mellett átütötte, a vad hátul lerogyik és kegyelemlövésre szorul. Ha csak az egyik czomb sérül meg, sántítás jelzi a sebet és piros veríték található a gyenge lábnyom mellett. (23. sz. ábra.) Az első láb lapoczkájával is megeshetik, hogy élben állván a vad, a lövés a szügy helyett, a lapoczkát töri el; ez esetben szintén erős sántítással távozik a vad és első lábának nyoma mellett, illetve nyoma helyén piros veríték található. (24. ábra.) A vak lövések azok, a melyek a tapasztalatlan vadásznak a legnagyobb fejtörést okozzák, mert midőn a golyó a koponyacsontot horzsolja vagy a gerincznek valamely nyúlványát, vagy az agancs tövét üti meg, az ezen ütéssel járó velőrázkodtatás a vadat mintha villám érte volna, tűzben leteríti; a vad rendesen lábaival az égnek hadonázva hanyatt bukik, de csakhamar csülökre kap, — esetleg eleinte kissé tántorogva, — a legsebesebb iramodással elmenekül. Sebjel gyanánt néha egypár szőrszál, nagy ritkán kevés világos veríték található. Midőn tehát a vad tűzben esik, siessen a vadász mielőbb elérni a vadat, útközben újra megtöltvén fegyverét, hogy az esetleg felemelkedő vadat még újra leteríthesse. Ez a szabály azonban kizárólag a tűzben maradt vadra vonatkozik, mert minden más esetben nyugodtan a helyén maradjon a vadász és figyelje a vadnak menekülés közben való viselkedését, feltéve, hogy a lövés előtt már jól megjelölte s megjegyezte a lövés helyét; mert ha ezt elmulasztotta volna, mit se törődjék a vad menekülésével, szemét a lövés helyéről