Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.
I. Rész: A szarvas természetrajza - 1. A szarvas és életmódja
- 23 — kedésben kislelküvé töpörödött erdésznek kíséretében tanulmányozta a fővad életmódját. A ki valaha kövér szarvasra cserkélt, a ki látta, hogy meglepetéskor mily villámgyorsan tudja a legjobb menekülési irányt kiválasztani, hogyan tud a hajtók között meglapulni, vagy a puskásokat megsejtvén, a hajtók vonalán vakmerőséggel és ügyességgel keresztültörni, és viszont mily gondatlansággal várja be a favágók csapatját vagy a faszállító fuvarosokat; a ki látta, hogy ugyanazon vad a körülményeknek megfelelőleg hol bizalmas, hol félénk, az soha sem fog a fővad értelmi képességeiről kicsinylőleg beszélni. A fentebb rajzolt jelenet, a midőn az aggódó tehén borját védve szembeszáll a veszélylyel s megközelíti öcsémet, oly szépen jellemzi a fővad családi életét és okos viselkedését, hogy ez a tárgy az ellenkező véleményekkel szemben további bizonyításra nem szorul. Soha sem felejtem el azt a boszantó esetet, a mely velem történt, a midőn tiz vadásztársammal körülálltunk egy szabad téren álló, körülbelül félholdnyi, sürii csenderest, a melybe a cselédség hajnalban egy jó szarvast látott beváltani. Sürii sorban 30 hajtó próbálta kiszorítani a szarvast, s noha az folyton közöttük lődörgött majd előre, majd hátra tört, sőt botütéseket is kapott, egy egész órai hajsza után sem voltak képesek a hajtók puskacső elé a tisztásra kihajtani; midőn pedig mi is a hajtók közé állottunk, de a kerületen, nehogy szerencsétlenség történhessék, puskásokat nem hagytunk, az első mozdulatra az ellenkező oldalon kitört a szarvas, ügy hogy lövést sem tehettünk reá. A fővad szereti a társas életet, rendesen csapatokban jár, csak a vén bikák szoktak félrevonulva remetéskedni, a mint ezt más vadaknál is gyakran tapasztaljuk. A bőgési időszak után a bikák külön csapatokba verődnek, és a sutavad az idei és tavalyi borjaival, a csaposokat illetve dárdásokat, sőt a villásokat is odaszámítva, szintén külön csapatokat képez. A csapatot mindig a legidősebb tehén vezeti, a bikák csapatját pedig a legerősebb bika; ezzel szemben sajátságos jelenség az, hogy midőn az üzekedési időszak közeledtével a bikák is többé-kevésbbé összekeverednek a sutavaddal, a csapatokat ekkor is mindig a legidősebb tehén vezeti, s a legerősebb bika leghátul jön a csapat után, a fiatalság pedig a középen halad. Érdekes megfigyelni azt a körültekintő óvatosságot, azt a mindenre kiterjedő figyelmet, a melylyel a vezérsuta a csapatot vezeti és annak biztonságáról gondoskodik; s nem kevésbbé érdekes az a bizalom és megnyugvás, a melylyel az egész csapat, a szemfüles vén bikákat is ideértve, a vezérsuta ébersége és őrködése iránt viseltetik. A csa-