Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 6. A véreb használata

— 122 — tulajdonképpeni kefét képezne; kissé hajlítva lefelé tartja, kurtítva nincs. 9. Mellső végtagok. Erősebbek mint a hátsók, erősek, de azért nem otrombák, egyenesek; a lapoczka rézsútos, jól kifejlődött izomzattal : a lábtő egyenes állású. 10. Hátsó végtagok. A csontok meglehetős erősek, az alsó lábszár aránylag hosszú, rézsútos állású, jól szőrözött; a lábtő egyenes, nem rézsútos állású, vagy kifelé fordult. 11. Láb. Nem felette erős, inkább kicsiny és csinos, az ujjak jól záródnak, a karmok erősek, görbék, szarufeketék, a talp középnagyságú, de érdes és ellentálló. 12. Szőrözet. Tömött, sima, kissé érdes tapintatú és gyengén fénylő, a fejen és füleken finomabb, a hason és czombon durvább. 13. Szin. Vöröses barna, vöröses sárga, okker-sárga, néha zsemlyeszínű, a háton sötétebben, az arczorr és fülek nem ritkán feketén vannak befutva. 14. Hibák. Igen magas, vagy nagyon alacsony testalkat, igen hegyes keskeny arczorr, nagyon görbe karcsontok, redős, hegyes fülek, kifelé fordult lábak, mint a tacskóé, igen rövid, nagyon görbült és kefeszerűen szőrözött fark. Szin tekintetében, kivéve a világosabb csillagot a szügyön, minden fehér jel hiba, épp úgy a világosabb vagy sárga jel a fejen és lábakon. A farkaskörmöket némelyek szeretik, de mivel czéljuk nincs, inkább mellőzendők.