Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 6. A véreb használata

— 121 — A bajor hegyi véreb. Magas hegységekben a vadászoknak oly ebre van szükségük, mely nem annyira a véres csapának szijon való kidolgozásához van szokva, mint a vezetőebtől származó tulajdonképpeni véreb, hanem inkább olyanra, a melyik szabadon keres, csaholva hajt és dermedtre csahol. A közönséges vérebnek nehéz testalkata, nagy ereje a magas hegységekben való vadászatnál akadály, sőt úgy a vadászra, mint az ebre magára életveszélyes. Nehézkes, hosszú teste az ilyen terep­viszonyok nehézségeit nem birja ki s ki van téve a leesés veszélyének. Azon munkához, melyre az erős véreb teljesen alkalmatlan, a magas hegységek vadászai évek óta olyan könnyebb ebeket tenyész­tenek, melyek a czélnak megfelelnek. Ezeknek az ebeknek főj elleni­vonásai, hogy ügyesek, mozgékonyak és így képesek a terep nehéz­ségeivel, még nagy hóban is megküzdeni. Ennek megfelelőleg ne legyen nehéz testű, sem igen magas, sem igen alacsony; teste erős, rövidebb mint a vérebé, a szőrözete legyen durva, merev, hogy az idő viszontagságaival daczolhasson. 1. Külalak általában. Könnyű, mozgékony, középnagyságú vagy azon alul, de azért ne legyen alacsony testalkatú; a marjának magas­sága ne haladja meg a 48—52 cm.-t, teste egy kissé rézsútosan felfelé álló, farkát vízszintesen vagy gyengén felfelé tartja; nézése barát­ságos, komoly. 2. Fej. Rendes, a koponya széles, laposan boltozott, nem igen nagy, az arczorrtól elválasztott; az arczorr félhosszú, nem nagyon keskeny. A piszlék nem nagj ron lelógok, de határozott szájszegletet alkotnak; a piszlék nem lecsüngök. 3. Fiil. Valamivel nagyobb a középhosszuságúnál, szélesen és magasan illeszkedő, feltűnő csavarodás nélkül, végén hegyesen lekerített. 4. Szemek. Tiszták, kiállók, a belső szegletben semmi nyoma a vörös színnek; sötétbarna és világosabb. 5. Nyak. Rövid, erős, lebeny nélkül. 6. Hát. Nem nagyon hosszú, a marja mögött egy kissé lejtős, a derék táján szélesebb, erősebb és gyengén domborodó; a far csapott. 7. Mell és has. A szügy nem nagyon széles, a mellkas mély és hosszú, a has hátrafelé felhúzódott. 8. Fark. Középhosszú, körülbelül a sarokig ér, tőben vastagabb, vékonyodó, alsó felén valamivel erősebb szőrözetű, de anélkül hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom