Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 3. A hajtás

— 99 — A vadászat napján a nagyszámú vadásztársaság elhelyezkedett a kerítéstől legjobb lőtávolra, köröskörül a megritkított fák közé épített állványokra s a hajtók sürü lánczolata folyton fel- és aláhajszolta a belső területet, kényszerítve a vadat a korlát mentén r való körülfutásra. így hullott el a lelövésre szánt sok szarvas egyetlenegy napon. Hiába tagadnánk, hogy az ilyen tömegnek, az ilyen hatalomtól duzzadó szenvedélynek szintén megvan a maga hatása és varázsa s nem hiszem, hogy volna egy szenvedélyes vadász, a ki nem óhajtana legalább egyszer az ilyen vértől mámoros mulatságban részt venni; habár a vadászat igazi költészetének és szép szenvedélyének semmi köze az ilyen tömeges gyilkoláshoz, mert az a szenvedélyt kielégítő, valódi vadászati gyönyör csak ott érezhető, a hol a vadász fáradtan heveredik le a sokáig üldözött s végre leterített hatalmas agancsú szarvasa mellé. 7*