Az állatvilág csudái , érdekes jelenetek az állatok életéből az érettkoru ifjuság számára.- / 2. Kiad.-Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. / Sz.Zs. 2663

VI. Hindosztáni vadászképek

109 ték. A nőstény tigris egyike volt a legnagyobbak közül azon nemből; akkor épen aludt, s úgy látszott, hogy nem régen lakott jól; a szél szemközt fútt velem, s ez szerencse rám nézve, mert ha jelenlétemet megsejditi, a mi pedig okvetlen bekövetkezendett volna, ha a szél ellenkező irányban fú; akkor el lettem volna veszve. így még viszszahuzódhattam s elérhettem a dombot; sőt a vadállatot talán le is teríthettem volna, mert a valódi vadász nem szalaszt el ily zsákmányt, ha bár életét tenné is kockára, — de ha golyóm nem talál, úgy a szörnyetegnek áldozata lettem volna. A dombról lenézve átláthattam a fekhelyet. A kicsinyek anyjuk körül játszadoztak; ekkor épen egyik anyjának hátára mászott, midőn egyszerre oly forma fúvást hallatott az öreg tigris orrából, minőt a macska szokott hallatni ingerelt állapotában; szemei szikráztak, és mint tüzes karikák sebesen forogtak, majd pedig egy helyre szegzé azokat, hol jobbja felül ellenség látszott közeledni, mert pár percig merően tekintett arra felé. A közeledő állatot, a félelmes ellenséget én nem láthattam. Valami hangos szisszenés csakhamar megfejté az ifjú állat félelmének okát. A nőstény tigris felemelte fejét, elszörnyedve nyitá fel száját egész torkáig, és melléből ama félelmes morgás hallatszott, mely ezen állatnak ébredő dühét tanusitja. Egy kigyó emelkedett fel oldalt, szemei fénylettek mint a karbunkulus (keleti gránát) s az állatcsoportra voltak szegezve; és mig a tigrisfiak anyjuk hasa alá igyekeztek bújni, hogy a félelmes ellenség elöl elrejtőzkedjenek, a nőstény tigris gyorsan felugrott, és első lábaival a kigyó felé vágott, hogy azt egy ütéssel összetörje. De az ellen félre hajlott, nyaka megdagadt s hosszú teste mint acélrugó nyúlt ki a félelmes támadásra. A tigris meghökkent, füleit hátra csapta és meglapult, hogy a veszélyes csipést kikerülje. Ismét és most még erösebben hallatszott morgása, mely fokonkint velőt átjáró orditássá emelkedett. Egyszerre mint villámsugár csapott le reá a