Andrásy Manó gróf: Utazás Kelet-Indiákon. Ceylon, Java, Khina, Bengal. Pest, 1853. / Sz.Zs. 1412
Ceylon
74 GR. ANDRÁSY MANÓ. ben termő gyümölcs maga ízetlen, de azért kerivel megeszik a belföldiek. Indulásunkat reggeli után óráról órára halogatók a tikkasztó hőség miatt, mig megunva e hosszas várakozást, a forróság daczára folytatók utunkat, elébb egyegy pohár sört iván hűsitőül. — Napáldozatkor értünk egy magánosan álló uj épitetü fogadót, mellynek szomszédában melegforrás buzga föl a köves földből: azonban a viz aligha tartalmazhatott egyebet, mint vasrészeket. — Itt, a fogadó homályos konyhájában egy igen gyönyörű papagály függe hintáló karikáján: kivittem őt a szabadra, lerajzolás végett. A kedves madár tollazata tündöklő zöld, sötétkék gylirüzetekkel zománczozva, legyezőként szétterjeszteni szokott farkából két hosszú pelyhes toll nyúlik ki, tövében pedig hat kisebb zöld ragyog. Egészen elmerülve rajzolásában, hallottam ugyan visitozást, de azt hivém foglyomét, mig készen levén a rajzzal, fölkeltemkor veszem csak észre, hogy a közel gályákról egész sereg papagály rebben föl, mellyek fogoly rokonukkal csevegtek ezig. Embereinkből ma még elkiildénk néhányat elefánt-csapázni: mi meg azalatt egész lefekvésig, folyvást a közel vadászatról tanácskozánk, mert bizonyosan tudtuk, hogy holnap elefántokra bukkanunk, miután utunkban már több helyütt láttam fris nyomot és emésztetet, miknek látta minden vadász vérét kissé izgalomba íizi. Vadászati tervezgetéseink annyira eltölték fejemet, hogy sokáig nem alhattam el, sőt aztán álmamban is csak ezekkel foglalkozám. Reggel utunk folytatásakor lehetett látni, világtól milly elszakadtan álla fogadónk, ridegen magában, távol a müveit emberek lakaitól, hova egyegy vakösvény ha vezet, mellyen eltévedni könnyű. Órákig lovagolhat az ember, mig egyegy erdőbe temetkezett indus falut ér, vagy lát a fák árnyékában bujkálni egy ősindust, ideggel nyillal fegyverzettet, az eredeti vadság kinyomatával ábrázatán, és viseletében. Tegnap este kiküldött kémeink egyenként vissz akullogtak,
