Andrásy Manó gróf: Utazás Kelet-Indiákon. Ceylon, Java, Khina, Bengal. Pest, 1853. / Sz.Zs. 1412

Ceylon

UTAZÁS INDIÁKON. 75 minden eredmény nélkül. Fris nyomot láttak eleget, de állatot sehol. Nyomokra mi szinte akadtunk, sőt nyíltabb ösvényre is, mellyen éjente az egész nyáj sétálgatott: az emésztet pedig sok helyütt olly halomban hevert, hogy kiki kelle kerülni, sok helyütt meg alig lehetett lovagolni már, olly hurkosán szövőd­tek összevissza, keresztül kasul a fák gyökerei a földön. Éjjel illy helyeken járni teljes lehetlen volna, de nem is biztos, mert az elefánt csapatostul járkálgat illyenkor a szabadabb gyalog­utakon, kényelmesebbnek találván ezt, mint a sűrűben bo­torkálást: e miatt, de meg, mert különben is följáró lelkektől, kisértet és ördögtől fölöttébb tart a babonás belföldi, világ kincseért ki nem mozdulna kunyhójából napáldozat után. Többször találkoztunk ez útban vásárra menő mürmán hajcsárokkal, kik ökreiket, hogy odáig ingyenben ne járja­nak, kétkét, oldalról lecsüngő, rizszsákokkal terhelik, vagy néha kávéval, a tenger felől pedig sóval. Déli állomást egy moodliars- vagyis belföldi hivatalnok­nál tartottunk. Háza ültetvényektől körülvéve, szép pálmali­get aljába épült: udvarán óriási, legalább száz láb magas bo, azaz ficus religiosa nevű fa, terjengeté vastag ágait, nyárfáéhoz hasonló levelekkel tele. Hirtelen nő iszonyú nagyra e fa: mint szent növény egyetlen templom udvarából sem hiányozhatik. Mindjárt ez óriási fa mellett a világnak tán legszebb fűfája, a legyezőpálma, (talepot, cariífa umbraculifera) virult teljes pompájában: tőnél már sarjadzni kezdő levelei félkörben né­hány ölig övedzik a főtörzset, melly legfölül szintilly levelek­ben terül szét. Képzeljen az ember, hogy a növényről fogalma legyen, két öl széles, néha 25, rendesen pedig 10 —12 láb hosszú leveleket, idomára nézve mind megannyi óriási legye­zőt, s képzelje mindezeket mozgalomban, mert a hosszú szár minden kis széllegyintés előtt meghajul, rezegni kezd; továb­bá képzeljen ide haragos zöldszint, napsugártól zománczozot­tat, — és előtte áll a legszebb fa keleti bájaiban. E fűfa — ugymondják — elél száz évig, de ha egyszer virágzott, mi 10*

Next

/
Oldalképek
Tartalom