Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XII. A Sott-ok

94 Helyén lesz itt röviden felemlíteni Roudaire tervét, mely mintegy tiz év óta az európai sajtóban gyakran szóba jő és akkor a dolog úgy van feltüntetve, mintha az egész Szaharának tengerré való átalakítása forogna kérdésben. Jót kell nevetni ezen nem csak azoknak, kik a Szaharában megfordultak, de annak is, kinek megközelítő fogalma van a Szahara mivoltáról. A jeles franezia tiszt tanulmányának csak az volt s nem is lehetett más czélja, mint kitüntetni a módot, melylyel az egykori Triton tengert vissza lehetne állítani vagyis az imént szóba hozott sott-okat vizzel teljesen megtölteni. E végből eszközölt méretei kimutatták, hogy e sott-ok azon pontokon is, hol a füvatagok folytán száraz partok keletkeztek, még mindég 31 méterrel vannak a Földközi tenger szine alatt. Ezeket a sott-területeket a tengertől egy 22 kilométer széles és 46 méter magas földnyelv választja el a tengertől. Ezen át akart ő egy csatornát vezetni, melylyel e sott-ok medreit vízzel meg lehetne tölteni, mire 270 milliárd köbméter víz kellene, mely mennyiség a létesítendő csatornán át csak mintegy 15 év alatt folyhatna be. E néhány sor világosítsa föl az olvasókat az iránt, hogy a Szaharának tengerré változtatásáról csak az újságok reporterei tudnak; ily terv nem fogamzhatott meg soha sem olyan embernek agyában, ki a dolgok ismeretével bir, a többi közt már azért sem mert a rengeteg pusztaságban kevés oly pont van, mely a tenger szine alatt feküdnék. A mi pedig a fentebbiekre redukált tervet illeti, annak kivihetősége nincsen ugyan szakértők által kétségbe vonva, de az általa elérendő eredmény nem áll arányban az óriási költségekkel.