Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XIII. A homokbuczkák

xm. A HOMOKBUCZEÁK. A Szaharáról elterjedt badarságok közé sorozható sokaknak azon véleménye is, melynél fogva a sivatag liomok-masszájának létezését azzal indokolják, hogy a végtelen pusztaság egy kiszáradt tengernek képezi medenczéjét. E föltevésnek annyiban van látszatos alapja, a mennyiben a homok rendesen csak a tengerek és a nagy tómedenczék partjain, a régi öblök és a sivatagokká átalakult tengerszorosok fenekén található/Részben csakugyan a víz készítette elő a buczkák formálására szükséges homokszemeket, t. i. azon medrekben és medenczékben, hol csak az esőzések évszakában van víz s a honnan a szél elhordja, midőn a víz elpárolgott; továbbá a tengerpartok hosszában, hol az oczeán a nagy Szaharasivatagot fürösztgeti, hol a sziklák vagy a tenyészet nem kötik le az ottan képződő homokhalmokat. Nagyobb részben a buczkák évezredek folytán a sziklák elmállásából képződtek: a köd, eső, fagy megrágja a követ, a forróság megrepeszti és csinál belőle homokot, mely leomlik, vagy a szél által elhordatik s uj sziklarétegeket hagy takaró nélkül, hogy ugyanazon hatások alatt futó homokká alakuljanak át. A Szahara tehát nem lehetett