Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XII. A Sott-ok

A SOTT-OR. 03 zet néha közvetlen egymás mellett észlelhető. E víz sokszorta nagyobb sótartalommal bír mint a tenger vize, színe sötét zöld s felszínén állandó sókéreg képződik 10—25 centiméternyi vastagságban, mely kéreg egy jégtükörhöz hasonlít és sok helyen átlátszó. Á 25 centiméternél vastagabb kérgen teljes biztonsággal lehet haladni, 10—15 közt csak különös okok miatt történhetik baj, 10-enalul a veszély imminens. A mocsarakból és sókéreggel födött vizekből kiemelkedő száraz partok nincsenek szakadatlan összeköttetésben s némely helyen több kilométernyire a víz sókérgén vagy pedig iszapon át kell haladni. Ez útra csak oly egyének vezetése mellett lehet vállalkozni, kik éltük czéljává tették e rémületes nagy haláltoroknak tanulmányozását s másokkal már sokszor megtették az utat rajta. Különben a kérgen a járható helyeket néhány száz méterre tevecsontok vagy kődarabok jelölik, de ha az utazókat eső lejti meg, mig el nem párolog a kéreg fölött összegyűlt víz, az útjelek láthatlanok. Ilyenkor csak nagy bajjal menekednek ki az utasok a rájuk leső halál körmei közül s a szerencsétlenségek többnyire ekkor történnek. Ötven évvel ezelőtt ezer teve és négyszáz ember alatt szakadt be a sókéreg. E sókérgeken a fata morgana szintén gyakori látvány. A mocsaras területeken leginkább a vermektől rettegnek az utazók; ezek úgy képződnek, hogy a mélyedésekben összegyűlt víz tükrén levő nyúlós tajtékra hullott homok kérget alkotott, mely szilárddá szikkadt s függve maradt, midőn a víz alóla részben vagy egészen leapadt s igy a part természetes folytatásának tűnvén, semmivel sem árulja el az alatta tátongó veszélyt. Mihelyt valaki rálép, a kéreg beszakad s ha a verem nem nagyon mély, akkor a megrémülésnél s akaratlan fürdőnél nem éri nagyobb baj az illetőt.