Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XI. A Szahara

86 A SZAHARÁBAN. tengerrel, látni fogjuk, hogy kivéve a szétmálló kopár szirttömegeket és a buczkák egy részét, hol az állati és növényi életnek semmi nyoma, az alföldek változatos állattenyésztésre alkalmas flórával birnak, s hogy épen a legelőterületek képezik az arabok zömének hazáját. A szerint, hogy a talaj miként van öntözve az esőzések által, a növényzet is megfelelően bujább vagy szegényebb lesz-. A végtelen legelök nem képeznek uratlan jószágot, hanem a törzsek közt kötött szerződésekben szigorúan körvonalozva vannak s törzsek szerinti területekre oszlanak. A nyájak szükségletéhez s a legelők minőségéhez képest a törzs saját területének más-más helyén üti fel sátorfáját az évnek különböző szakaiban. Képünk egy ilyen 350 sátorral s 525 lovas katonával bíró törzset ábrázol, a mint más legelökre költözik nyájával, sátoraival stb. A karavánnal épen összetalálkozik egy franczia postakocsi, mely a Szaharában messze előretolt katonai helyőrségek közt föntartja a közlekedést. A Szaharának tereprajzi jelenségei tehát a következő általános vonásokban tüntethetők föl: a közönségesen gondolt kopár egyformaság helyett a sziklahegységek, homokbuczkák, fensíkok s völgyes lapályok változatos egymásba játszódásával találkozunk a nagy sivatagban, melynek különböző tájain e szerint változatos a talaj szintje. A Szahara közepes magasságát 700—800 méternyire teszik: a Sott Melr'ir a Földközi tenger színe alatt fekszik, innen délre és keletre a föld 1000—1200 méter közt váltakozó fensíkokká és homok- vfcigy gránit-hegyekké emelkedik. A Szahara közepe táján a Dzsebel-Ahagar emelkedik, melynek oldalait évenként három hónapon át, deczembertől márcziusig hó horítja s melynek festői völgyem patakok futnak át, hogy a környező rónaságban eltűnjenek.