Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

VIII. A «Zauja»-k

A «ZAUJAD-K. 73 mentve az anyagi gondoktól, mert mindenfelé a legszívélyesebb fogadtatásban részesülnek. Araboknál nem csak tudós, de még csak tudákos sem balt meg éhen. E tekintetben talán szintén megszégyenítenek bennünket. De az araboknál sem mindenki tökéletes. A zauják lakóinak is van salakja: szűkkeblű, gyenge vagy hóbortos eszű fiatalok, kik nem igen jutnak tovább az első fokozatnál, kiknek több az ambicziójuk, mint a tehetségük; oda hagyva a zauját, lesznek világbolondítók vagy vallási rajongók, milyenek elegen vannak Algériában. A papi (marabú) állásra nem nyújt igényt az, hogy valaki a zaujában, akár sikerrel is fejezte be az összes tanulmányokat. E pályára kijelölik azokat, kik társaik közt erényeik által tűnnek ki: midőn sikerrel befejezték tanulmányaikat, ha a szent pályára hajlamuk van, valamely mecset papja mellett mint felolvasók, imádkozok működnek és csak akkor ha hosszabban, példányszerűen viselték magukat, akkor avatják csak fél őket papokká. Tehát az araboknál a papoknak nem csak jól kell tudni prédikálni, de a szónál liatliatósb példával is kell szolgálniok. Csaknem valamennyien megérdemlik, hogy szent embereknek nevezzük a szónak legszigorúbb értelmében.