Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XX. Az arabs ló

XVII. AZ ARABS LÓ. Arabot ló nélkül képzelni sem lehet. Ők a lovat az élő lények közt ember után a legnemesebb teremtésnek tekintik. Mint lóidomítók fölülmúlják a világ összes népeit és a századok hosszú során át nagy értelemmel folytatott tökéletesítésnek végleges eredménye a mai arahs ló, mely nemcsak elegáns alakjával, szívós kitartásával, nyílsebes futásával, de sokoldalúan kifejlesztett szellemi tehetségeivel is bámulatra ragadja az embert. Mintha nem is oktalan állat volna, oly értelmes. Élesen hall s finom érzékű, nagy emlékező tehetségű, fölötte bátor, tanulékony s kutyahűségű gazdájához. Ha lovagja leesik, megáll s nyerít, ha gazdája elalszik a hátán és ellenség közéig, intőleg nyerít, míg ha gyermek alszik rajta, meg sem mozdul. Játszva szökell, tigris fürgeségével ügyesen ágaskodik vagy enyelgő tartással sajátságosan prüszkölve közéig gazdája felé s térdet hajt előtte szeretetből s ragaszkodásból, a nélkül hogy a czirkuszlovakat kínzó ostorra lett volna szükség ennek betanítására. Háborúban maga az állat is részt vesz a küzdelemben, nem ritkán harap és rúg s megsebzett és leesett gazdáját szájával megragadja s erővel vonja ki a vesze-