Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XX. Az arabs ló

24-0 A SZAHARÁBAN. delemből. Nem hiába képezi tehát az arabsnak lova főbüszkeségét, mely a mérhetetlen pusztaságban megbecsülhetlen kincs. A csikónak világrajöttét mint örvendetes családi eseményt ünneplik meg s első hónapjaiban a gyermekek játszótársát képezi, dédelgetve különben az összes házi népség által. Midőn elérte tizennyolczadik hónapját, akkor veszi kezdetét a tulajdonképeni nevelés. Eleinte fiuk ülnek rá s mind a ketten tanulnak: egyikből lesz jó lovas, a másikból jó paripa. Minden mozdulatát megfigyelik és megfelelő gondozásban részesítik szeretettel és gyöngédséggel, de ha makacsságot vagy rossz természetet tanúsít, irgalmatlanok a makranczos csikó megszelidítésében. Csak ha két éves mult, tesznek rá először nyerget. Egy évre rá kezdik erejének fokozását érvényesíteni rendszeres gyakorlatokkal és csak 6—7 éves korában tekintik teljesen kiképzettnek. Csaknem a hihetetlennel határos az, mit akkor nyújtani képes: megtörténik gyakran, hogy a lovas naponta 70 —100 kilométernyi távolságot hagyva maga után (Zubovics Párisba tett bravourlovaglása alkalmával, ha jól emlékszem, 45—65 kilométert tett naponta), hat-hét napon át ismétli ezt s ekkor két napi pihenőt tartva, újból folytathatja e parforce-lovaglást; mikor ismét egész nap szakadatlan kell neki futnia etetés és itatás nélkül s mindenkor versenyez urával a kitartásban; midőn gazellát, struczot vadász rajta, osztozni látszik annak kedvtelését; ha urát elveszti, képes utána halni. E nemes állatok között vannak szintén arisztokrata családok, melyek gyakran ezer éves genealógiával bírnak s ezeknek eredetét minden születésnél . hiteles okmányokkal állapítják meg. Az angolok és francziák mesés összegekért is csak nehezen tudnak ilyenekhez jutni, mert a legtöbb arabs iszonyodik a gondolattól