Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XIX. Vadászat

XVII. VADÁSZAT. A vadászat a fantázia mellett legkedveltebb szórakozása az araboknak, A mellett, hogy nemes sport és ízletes táplálékot nyújt, sok helytt jelentékeny jövedelmi forrást is képez. A strnczmadár kitűnő alkalmat nyújt bravour lovaglásra s tekintve azt is, hogy a drága tollak gazdag zsákmányt képeznek, Szahara fiai jó szerencsének tekintik, midőn területeiken strucz-csapatokat jeleznek. Ezeket az ép annyira hosszú- mint gyorslábú állatokat máskép mint forszirozással nem lehet kézrekeríteni, mert nagyon elővigyázók s nem igen hagyják a vadászt lőtávolba jutni. A forszhozás azonban nehéz próbára teszi a paripának és a lovasnak kitartását. Kétszer volt alkalmam e parforce vadászat izgalmait élvezni. A második alkalommal húszan voltunk lovasok, két gyorsan futó teve pedig, melyet maharanak neveznek, hozta az élelmi szereket (datolyát, száraz fügét, kuszkuszt) és a vízkészletet. Mindegyikünknek volt egy puskája, két pisztolya és egy hosszú bot, melynek specziális neve: «matrak». Három óra hosszat lovagoltunk a megjelölt irány-