Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473
XVIII. Ünnepélyek és közmulatozások
ÜNNEPÉLYEK ÉS KÖZMULATOZÁSOK. 137 nemzeti szokásainkban, intézményeinkben, élet- és világnézetünkben. Ily irányba terelt elmélkedéseim közepette bámulattal telt el lelkem Algiria és a Szahara azon kétmilliónyi arabja iránt, kik immár félszázad óta a francziák politikai fenhatósága alá jutottak és kik közül a hosszú ötven év alatt egyetlen egyet sem sikerült a győzőknek asszimilálni. Hiába való minden dédelgetés a francziák részéről, nincs a földnek az a kincse, melylyel az arabot hite és nemzetisége megtagadására lehetne bírni. Hazafiság! — e szóban foglaltatik az arabs szív vágyainak összesége és mindaz, a mi kedves és kívánatos neki. mindaz: egytől-egyig csak kiegészítő része annak. A hazafiság erényeinek koszorújában legfényesebben ragyogás a szerencsének semmi forgandósága el nem homályosíthatja azt. Köztük éreztem át igazán a hazafiság valódi értelmét és megtanultam azt többre becsülni, elfogultságában is az egyoldalú czivilizáczió sokat dicsőített vívmányainál, melyek az igazi művelődéstől gyakran oly nagyon távol esnek. Fölébredt bennem annak tudata, hogy szebb életczél, a legszerényebb hivatásban is, —hazánknak, hasznára érvényesíteni erőnket, mint menten minden egyéb kötelmektől, lelkünket és értelmünket azon szellemi gyönyörök élvezhetésére idomítani, melyeket Párisnak tudományos, irodalmi, művészeti és czivilizáltabb társadalmi mozgalmai nyújtanak. Az alföldi puszták gyermeke, egykori érzelemvilágával, mint Phénix hamvaiból, föléledt bennem és mintegy bűverővel végkép széttépte mindazon kötelékeket, melyek örökre Páris boulevardjaihoz látszottak bilincselni. Ily hangulatban találva magamat, az egyszerűségében fenséges ünnepély fokozott hatással volt reám, s midőn a hazafias beszéd végeztével a jelen voltak egész tömege a nemzeti dalt zengette el, mint szívből fakadt hangokat rebegtem el:
