Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XVII. Vendégszeretet

24-0 A SZAHARÁBAN. ség érzetétől, melyet a teljesített felebaráti kötelesség szerez. A barát vagy rokonszenvére bármi czímen érdemesvendég oly ünnepeltetésnek tárgya, milyenről csakis nekünk magyaroknak lehet megközelítő fogalmunk. Megesik ilyenkor, hogy a törzsfőnök lelkesedésében ünnepi díszben fölállíttatja sátra előtt lovascsapatát, gyalog fegyvereseit, egész népségét, összeterelteti számos nyájait s egy nagy értékű lovat vezetve a vendég elé, kéri, fogadná el emlékül s rendelkezzék mindennel a mi előtte van akaratja szerint. Az ily módon megtisztelt vendég a neki fölajánlott teljhatalmat a törzs fölött elfogadja oly czélból, hogy otttartózkodását nagylelkű cselekményekkel emlékezetessé tegye. így például versenylovaglást rendel s a győztesnek a törzsvagyonból jelentékeny díjat tűz ki; a néger rabszolgák közül egyiket-másikat fölszabadítja; valamely szegény ifjúnak, kinek nincsen módjában imádottját megszerezni nőül, lehetővé teszi, hogy a szülőknek a kívántnászdíjt nyújthassa stb., stb. De ha kevésbbé kicsapangó lelkesedéssel nyilvánul is az öröm, mindenkor ünnepélyes lakomákban s közmulatozásokban fog kifejezést nyerni és csakugyan a keresztelés, házasság s hasonló események mellett jobbára valamely kedves vendég érkezése nyújtja az alkalmat ünnepélyes mulatozásra: versenylovagiás, fantázia, harczijátékok, mérkőzések testi erőre, trubadurok költői versenye stb. Hogy a szorosabb értelemben vett vendégszeretet kellő méltatására visszatérjek, nem emelhetem ki eléggé azt a nemesszívűséget és gyöngédséget, melyet az ismeretlen utas irányában tanúsítanak. Szent aktust vélnek tenni mindenben, mit érte cselekednek; még az állatot is, mely hátán hozta, a vendégi szentség sugározza körül s alig