Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XVI. Társadalmi rend

124 A SZAHARÁBAN. séből nagyobb jelentőségű állami egységek képződnek s ezek fejei emir-eknek, kaliffáknak, szultánoknak neveztetnek. Leginkább a partvidéken képződtek ily királyságok, melyeknek konstellacziója folytonos fluktuáczióknak volt alávetve s melyek közül a marokkói szultánság 12 milliónyi lélekszámával még szilárdan áll. A nomádok zöme azonban mindig idegenkedett attól, hogy valamely dynaszta felsőbbsége alatt nagyobb politikai egységgé alakuljanak és megmaradva a tiszta törzsrendszer mellett, idegen törzsek csak esetről-esetre csatlakoztak egymáshoz véd- és daczszövetségeket kötve, egységük és önállóságuk teljes megóvása mellett. Mielőtt a törzsek hierarchiáját folytatólag ismertetném, ennek könnyebb megértésére helyén lesz itt a tulajdonjogi viszonyokat tárgyalni. A vagyonközösség a magántulajdonnal párosulva jelentkezik társadalmi intézvényeikben s e viszonyok a dolgok természetéből fejlődtek. A legelőterületek az azokon levő kutakkal az egész törzsnek közös feloszthatlan tulajdonát képezik. Egyesek kizárólagos czéljaikra sem területeket, sem vízforrásokat vagy kutakat nem occupálhatnak. Az ingók (sátrak s ezek fölszerelése, tápszerek, élő állatok s más értékes tárgyak) tekintetében a magán tulaj donjog elve mellett a közösségeknek különféle nemeivel találkozunk. Elképzelhetjük magunknak hogy az ős atya, mint korlátlan feje a megszaporodott nemzetségnek, szabadon rendelkező tulajdonosa a nyájaknak és egyéb vagyonnak, már maga is léteit adott családja kebelében az egyéni külön birtoklásnak: a felnőtt iíjú legelőször fegyvereket kapott tőle sajátul; hajómódú ember volt s paripákat tartott, a fegyvereket követte a csikó, mely az által hogy az illető családtag nagy szeretettel s odaadással maga nevelte s idomította, gondolhatólag teljesen sajátjává lett. A fia,