Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XVI. Társadalmi rend

118 A SZAHARÁBAN. érdekes fényt vethetnek, de nehezen hozzáférhetők az európai szaktudósoknak, mert a zaujákban őrzik, hol bizalmatlansággal vannak a kíváncsiak iránt. A tiszta törzsrendszer — miként azt e sorokban kifejtettem — csak a nomád pásztorélettel kapcsolatban lehetséges. Láthatjuk ezt őseinknél, kik hasonlóan vérszerinti törzsekre oszoltak s kiknek törzsrendszerük bomladozásnak indult, mihelyt Pannoniát elfoglalva, állandóan letelepedett városi vagy falusi lakókká lettek. E bomladozást még teljesebbé tette az összeolvadás az. őslakókkal vagy bevándorlott elemekkel, kik elmagyarosodtak s ezek között sokan lehetnek olyanok, kiknek ereiben egy szemernyi tősgyökeres magyar vér sem foly. Midőn az arabok Afrikát elözönlötték, a hódítók azon részénél, mely város-, falu- vagy oázlakóvá lett, a tiszta törzsrendszer kényszerüleg bomladozásnak indult, de mivel a fajnak zöme a kedvelt és mindennél többre becsült nomád pásztoréletet a földközi partvidék szélein végtelenül elnyúló legelőterületeken tovább is folytathatta, a bevándorlás a tiszta törzsrendszerben semmi változást nem okozott, főleg azon araboknál, kik a mai Szaharát lakják s ezen törzsek nagyobb része, a szónak legszigorúbb értelmében, tiszta fajt képez, menten minden beoltástól. És semmire sem oly féltékenyek, minthogy nemes vérük e szeplőtlen tisztaságát megőrizzék. Berber őslakókkal összeolvadt törzs kevés van, még kevesebb olyan, mely négervérrel lenne keresztezve;, utóbbiak csakis a nagy Szaharán túl a Niger körüli területeken találhatók s úgy létesültek, hogy egy maroknyi vállalkozó arabs kalandor valamely néger várost, elfoglalt; lehet úgy is, hogy segélyül hivattak a néger államocska által, az uralmat aztán kezökbe ragadva,.