Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

I. Az arabs czivilizáczió

AZ AEABS CZIVILIZÁCZIÓ. 9 A történelemben találkozunk ugyan bódítókkal, kik nagylelkűen bántak a legyőzött népekkel .... politikából, például Caesar is; de hogy magát a hódítást oly nemes czéllal kötötték volna egybe, mint az arabok: ennél fenköltebb fölfogásban a hatalom kiterjesztése sehol sem nyilvánult. Atyai indulattal s igazán emberies módon bántak el az uralmuk alá került népekkel, meghagyva nekik vallásukat, szokásaikat, törvényeiket is, a mennyiben az uj potitikai rendet nem érintették. A legkisebb kényszert sem gyakorolták vallásuk terjesztése czéljából. hanem a pogány világnak és az akkor barbár •és romlott erkölcsű keresztényeknek, kik csak névleg voltak Jézus tanának hívei, módot nyújtottak, hogy megismerhessék az igazi jót s ha önkényt fakadt bennük a vágy azon erkölcsi magaslatra emelkedni, melyet Mahomed hívei elfoglaltak volt, első sorban az illetőkre nézve tartották ezt üdvös eseménynek. Spanyolhonban jutott az arabs czivilizáczió virágzásának tetőpontjára. Magasabbra való röptében teremtő szellemüknek szárnyát szegték a politikai katasztrófák. A keresztények tűzzel, vassal kiirtották az arabokat vagy visszaűzték Afrikába. így rombolták le az óriási világítótornyot, mely fél ezred éven át gondviselésszerüen megóvta egész Európát a szellemi elsötétedéstől; de elég ideig és elég hatással világított, hogy jótevő melegével •életre gerjeszthette egyes nemzetekben a haladás és művelődés ösztönét, előkészítve így a modem czivilizácziót. Keleten az arabs czivilizáczió szintén szép lendületet vett, de oly magasra nem emelkedett, mint Spanyolhonban : mert az ázsiai muzulmán világban a nem-arabs népfajok politikai túlsúlyra vergődésével további fejlődésében részint meg lett akadályozva, részint pedig más irányba tereltetett; valamint maga a mahomedanizmus