Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

I. Az arabs czivilizáczió

2f> A SZAHARÁBAN. is a zsarnokoskodó törökök vezérszereplése óta sokat veszített eredeti tisztaságából. A politikai katasztrófák mozgalmai közepette az arabs czivilizáczió tudományos vívmányai részben elvesztek. A keresztény ifjak, kik arabs egyetemekre mentek tudományt szerezni, hazájukba visszatérve, hol a papi hierarchia a theologián kívül minden más tudományos mozgalmat féltékenyen elnyomott, szerzett ismereteiket sem irodalmilag, sem tanszéken nem nyilváníthatták szabadon : a vegytant például sokáig mint boszorkánymesterséget üldözték, a természettan terén egyáltalában minden fölfedezés, mely a hagyománynyal ellenkezésbe jöhetett, elég volt arra, hogy az illető máglyára kerüljön. Az arabs tudománynak legnevezetesebb fölfedezései ily módon lappangtak, egyesektől egyesekre szállíttatott tovább és századok múlva, midőn a középkori sötétség oszladozni kezdett ós szólani lehetett, az araboktól szerzett ismeretek elhomályosodva már mintegy csíra alakjában jutottak egy Bacon-, egy Keplerig, kik képesek voltak a töredékekből az egészet újra előállítani, hogy azután e fölfedezésekkel, mint sajátjukkal, halhatatlanná tegyék magukat. Az arabs tudománynak kezdettől fogva az experimentális módszer képezte alapját s azon vezérelvnél fogva, hogy az igazi tudós a legnagyobb tekintélyek véleményeit is csak úgy teheti magáéivá, ha experimentálás utján kimutathatók, ennélfogva már az egyetemeken lelkükbe oltották az ifjaknak a vizsgálódó s kutató szellemet, mely azután lehetővé tette, hogy az arabok 400 óv alatt a tudomány különféle ágaiban több fölfedezést tettek, mint a görögök 1000 év alatt. Ugyancsak ezzel a módszerrel érte el a tudomány legujabbi vívmányait és mi Bacont dicsőítjük mint az igazi tudományos mód-