Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XVI. Társadalmi rend

116 30—50—100 sátorból álló ágai szakadnak el a közületből, bogy új önálló társadalmi egységet képezzenek, illetőleg ilyennek alapját vessék meg. Föltéve már most, hogy ezek a rajok, mint ágai ugyanazon törzsnek, nem barangolnak el inessze-távoli vidékekre s mindig egymás szomszédságában foglalnak el új legelőterületeket s e rajok idővel szintén gyarapodnak vagyonban és emberekben: a rokonágak, mint vagyonközületek különszakadva, de politikai egységet képezve, formálnak egy nagy és hatalmas törzset. Ez genézise a törzsrendszernek. Az arabs nomádtörzsek féltékenyen őrzik meg vérük tisztaságát és soha idegen törzsbelit vagy épenséggel más nemzetbeli férfit nem fogadnak be közületükbe. Tehát legyen a törzs kicsiny vagy nagy: csak néhány száz vagy épen százezernél több lélekből álló, annak egyedei mind egy közös apától származnak. Képzeljék csak el, hogy hazánk valamely megyéjének összes lakossága egy Hunyady-törzsből állana, melyhez tartoztak: János a dicső lovag, Mátyás a nagy király, László a martyr. Mily büszke lenne a megye legutolsó embere is Hunyady törzsnevére, mennyi önérzetet kölcsönözne lelkének az az öntudat, hogy e nagy nemzeti alakokkal egy apától származik, hogy az ő ereiben ugyanaz a vér foLy, mely János vitéz szívében lüktetett. Ez a magyarázata annak a nemes büszkeségnek, méltóságérzetnek, melyek az arabot valamennyi emberfaj közt oly előnyösen megkülönböztetik. Minden törzsnek meg vannak sajátfköltői, kik szép versekben dicsőítik a törzsbeli jelesek emlékét ós dalnokai, kik ünnepélyek és mulatozások alkalmával elszavalják vagy éneklik e költeményeket, melyekben a családi hagyományok megörökíttetnek. A gyer-