Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XIII. A homokbuczkák

A HOMOKBUCZKÁK. 97 tenger, mert egyes csekély terjedelmű területektől eltekintve, a nagy sivatag magasan a tenger vízszíne fölött fekszik. A homokbuczkák valóságos földi hullámok, melyek a levegőbeli áramlások behatása alatt lassanként helyüket változtatják; sokszor több ezer négyzetkilométernyi terjedelemben hegyek ábrázatát öltik a homokmagaslatok és lánczolataik s mint valami óriási hullámsorok, teljes orographiai rendszert látszanak képezni. A futó homokbuczkák közt a legborzasztóbb veszély, mely az utast fenyegeti: az eltévedés szomjhalállal. A viharok szintén vészthozók lehetnek: a szelek roppant portömegeket kapnak föl s a poros légen keresztül kétszáz méterre sem lát a szem. Ilyenkor alig lehet tovább haladni s helyben kell maradni, pedig ezeken a tájakon erőszakolt menetekben, melyek állatot és embert egyaránt kimerítenek, kell utazni: a mennyiben egyik kúttól a másikig egy heti távolság is lehet, a tömlőkben vitt víz pedig szűken van kimérve; ily kénytelen veszteglések a legborzasztóbb sorsnak tehetik ki az egész karavánt. Gyakoriak továbbá a fuvatagok, midőn a légbe fölkavart portömegek maguk körül forgó oszlopokat képeznek, melyek keringve tánczolnak, mintha a kopár rengetegségnek rossz szellemei lennének; néha aztán számos ily forgó oszlop egy óriási kupolában egyesül s végig süvölt az egész sivatagon egy-két kilométernyi szélességben úgy, hogy az egyesült széloszlopok mindegyike maga körül forog; e fergeteg ízzé-porrá zúz mindent, mit útjában talál, magával ragadva mindenféle tárgyakat, melyek több száz kilométerre tovább hullanak le az égből. Midőn e fuvatagok nagy rétségeken futnak keresztül, mint Közép-Afrikában, a sáskák myriádjait kapják föl A Szaharában. 7