Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

Függelék. - 5. A kirgizek házieszközei

754 FÜGGELÉK s minden legkisebb részének megvan a maga neve, mesterszava. Különös, hogy az újabb utazók aránylag kevés figyelmet fordítottak erre az érdekes tárgyra, sőt még az egyes törzsek jellemző nyereg-alakjait össze is tévesztették egymással, úgy, hogy kénytelen vagyok ezzel a tárgygyal kissé behatóbban foglalkozni. Az igazi belső-ázsiai nyeregtipus, szerintem, a kirgizek és a kazakok nomád-nyerge. Kezdetleges ősi formáját felismerhetjük a gyermek-nyergen 0a-irmacsj, a melyet a 222. kép 2. sz. rajza tüntet fel. 222. kép. Közép-ázsiai nyergek, la. és \b. Khinai nyereg. 2. Kirgiz gyermek-nyereg (a-irmacs). 3. Dungán nyereg. Két oldaldeszkából áll, a melyeket szíjakkal erősítenek a kereszt-alakban összerótt nyereg-kápákhoz, úgy, hogy nincs rajta olyan rész, a mely közvetlenül az állat hátgerinczére támaszkodnék, hanem ez teljesen szabadon, terheletlenül marad. Ugyanilyen alakjuk van az ázsiai teherhordó nyergeknek, különösen a tibeti jakok számára készült nyeregnek, melynek egy jó ábrája látható Landor hírhedt útleírásában, a 301. lapon. A kis, 2—5 éves kirgiz gyerekek, majdnem kizárólag ezt a gyermeknyerget használják; 5 éves koruktól kezdve azonban már a felnőttek számára való nyergeken ülnek. A gyerek-nyereghez azonban két szíjjal lazán odakötött bottal (koltirmacs) hozzákötik őket. A favázat nemez-darabokkal takar-