Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

II. fejezet. A közép-ázsiai vasúton

63 A KÖZÉP-ÁZSIAI VASÚTON széles határaival keletre és határozott patriarchális viszonyokra vall, rendkívül vonzó, mert bizonyos őszinte szivélyesség nyilatkozik meg benne, a mely a szívélyes vendégszeretetre vonatkozó összes keleti szállóigéknek és közmondásoknak olyan megtestesülése, a melyet — szerény véleményem szerint — csakis itt lelhetünk már fel. A mint a bevezetésben említettem, az idő rövidsége miatt tetemes podgyászunkat nem küldhettük előre expedicziónk tulajdonképeni kiinduló pontjára, Vjernyibe, hanem kényszerűségből, részint mint gyorsárút, részint pedig mint személypodgyászt magunkkal kellett czipelnünk, a mi ugyan 22. kép. Korán-tartó (rachléh) a Bibi-Chanym iskola udvarán. tetemes költségtöbbletet okozott, de legalább könnyen és simán ment. Már most Taskentben, a hol a vasutat végleg elhagytuk, az volt a feladat, hogy a podgyász továbbszállításának kérdését okosan megoldjuk, mert eleve kizártnak látszott, hogy az egész nagy podgyászt postán szállítsuk tovább. Elhatároztuk tehát, hogy Taskentben szétosztjuk a holmit, s csak azt viszszük magunkkal, a mi az Ili-völgy síkságain való kirándulásokhoz okvetetlenül kell, míg a magas hegyi kirándulásokhoz szükséges holmit valami szállító-társasággal fogjuk Vjernyibe szállíttatni. Az utazást akként terveztük, hogy magam a podgyász legnagyobb részével előre sietek, hogy Vjernyiben megtegyem az utolsó előkészületeket, és a karaván összeállításáról gondoskodjam, másik két útitársam pedig KuppERT-tel a hátrahagyott