Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

XVII. fejezet. Városi élet Przsevalszkban, sólymászat és vadászat az Isszyk-kul partján

VÁROSI ÉLET PRZSEVALSZKBAN ; SÓLYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ ISSZYK-KUL PARTJÁN 5G 1 madárnak megvan az a rossz szokása, hogy a békót csipkedi és rágja, sőt lábát is felvérezi. Hogy leszoktassák erről a helytelenségről, kis deszkát kötnek a nyakába, a mi miatt nem éri el a békóját. Valamennyi vadászó madarat szabadon viszik a jobbkézen, csak a nehéz berkut fárasztaná el így nagyon a kezet, a miért a berkutdzsi villaforma ágasfát köt szíjakkal a nyergéhez, a melyen ruganyos bőrpárna támasztja alá a vadász karját, hogy segítse az ugyancsak jókora súlyú madarat czipelni. Ezt a gyakran faragványokkal ékesített támasztófát baldak-nak nevezik, s ép úgy nem szabad a berkutdzsi nyergéről hiányoznia, mint a cs'irgá-nak. Nagyon csinos látvány, a mikor a sólyomvadászat évszakának kezdetekor számtalan lovas jön-megy a bazárok körül, sólyommal az öklén. A kirgizek annyira szeretik ezt a sólyomvadászatot, hogy majdnem minden második kirgiz czipel magával sólymot. Az előkelőséget persze a berkutdzsik teszik, utánuk jön számra nézve az igazi sólyomvadász, míg az egyszerű kusvadászok száma légió. A vadászat jó eredménye nemcsak a dresszurától és a madár természetes hajlandóságától függ, hanem még a solymárnak is ügyeskednie kell, különösen pedig tudnia kell, hogy mikor jött el a kellő pillanat a madár eleresztésére. A sipkátlan madarak a vadászat minden mozdulatát figyelemmel kisérik, s ezeket a kar gyors mozdulatával valósággal utána hajítják a kiszemelt áldozatnak. A sólymokról azonban csak akkor veszik le a sipkát, ha a vad már mutatkozik. A solymár feladata már most az, hogy a kellő pillanatban mutassa meg a sólyomnak a vadat, s ha a sólyom meglátta és megértette, a mit integetéssel és tollának borzolásával árul el, akkor a vadász vágtatva rohan a vad üldözésére, karját lassan leereszti egész a földig s a madarat magától engedi leszállni a kezéről. Persze vigyáznia kell, hogy éppen azt a vadat üldözze, a melyet a sólyom kiszemelt, mert ha pl. több fáczán rebbent fel, s azok közül a lovas nem az után rohan, a melyet a sólyom kiszemelt, akkor könnyen zavar támadhat. A berkut kezelésére még külön vissza fogok térni. A mint látható, a modern ázsiai sólymászat minden tekintetben hasonlít a korábbi évszázadokban Európában divatozott vadászathoz, csakhogy sokkal egyszerűbb és természetesebb, s nincs meg benne az a sok mindenféle babonás, megrögzött szokás, meg az a sok sallangos czifraság, a mi olyan nehézkessé és olyan költségessé tette. A sólymászat igazi hazája a Kelet, a honnan ennek a mesterségnek lényege származott át a középkorban hozzánk, s változatlanul meg is maradt; a későbbi sok sallang, a mit idők folytán aggattak rá a sólymászatra Európában, az csak kárára volt ennek a szép sportnak, a helyett, hogy előmozdította volna fejlődését. így az ázsiai sólymászat nem ismeri azt a barbár szokást, hogy a sólyom szemhéjait vakítás czéljából összevarrják. Ismeretlen a gyűrűn való hintázás is, a minek az volna a czélja, hogy álmatlansággal és fáradsággal ALMÁSY : Vándor-utam Ázsia szivébe. 35