Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

II. fejezet. A közép-ázsiai vasúton

41 A KÖZÉP-ÁZSIAI VASÚTON Dél felé hosszú sor kietlen, fekete vagy vörösbarna sziklazátony rúg ki a tengerre, a mely az ő smaragdzöld, kristálytiszta hullámaival gyönyörű előtérül szolgál a különös, de festői tájképnek. A medenczeszerű mélyedést, a melyben a város elterül, pusztán, kopáran veszik körül a Nagy-Balkhan sziklafalai. Egyetlen fa vagy bokor, de sőt egyetlen fűszál sem díszíti ezt az igazi sivatagi hegységet, s vigasztalan kopárságban terülnek el előttünk a vörösbarna sziklák, a fényes feketére pörkölt sziklazátonyok s a vakítóan fehér vagy fakósárga parti homokbuczkák; mindez pedig igazi sivatagi képpé egyesül. 12. kép. Krassznovodszk. A Kaspi-tó itt is sekély, habár a partok sziklásak is, úgy, hogy a hajók kénytelenek hosszú fahidak mellé kikötni. A „Középázsiai vasutak" — így nevezik ma hivatalosan a hajdani katonai vasutvonalat — forgalma igen nagy, s ezért a gőzhajó-kikötő körül élénk, tarka élet fejlődött, a melyet mi idegenek természetesen különös érdeklődéssel szemléltünk. Katonatisztek és hivatalnokok, többen feleségükkel, siettek a hajóhoz, részben, hogy. ismerősökre akadjanak, részben pedig, hogy a hajó kitűnő konyháját élvezzék, mert Krassznovodszkban európaias vendéglő nincs, s a jégbehűtött sör ezeken a napégette tájakon olyan élvezet, a melyet csakis a gőzhajókon lehet megkapni. Mindenféle fajú benszülött, hosszúnyakú perzsák ibolyás-vörös színűre festett szakállal, aztán valóban félelmes, gonoszképű örmények, nagy turbános , bucharioták és szártok messziről, az ország belsejéből; vad, bozontos