Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415
II. fejezet. A közép-ázsiai vasúton
42 A KÖZÉP-ÁZSIAI VASÚTON sipkájú turkmenek, magas termetű tatárok, m egész sereg toprongyos, vadtekintetű teherhor tolong a mólón és a hajó körül, hogy szállítmányokat vegyenek át, vagy megérkezett ismerősöket fogadjanak, vagy helyet biztosítsanak a visszautazásra, vagy pedig, hogy a hozott árút kirakni segítsenek. Különösen érdekesek a hamalok, 1 mert ezek valóban mesés dolgokra képesek. Mezítláb leírhatatlan rongyokba burkolva, kopaszra borotvált fejükön kis tojásdad sipkával, s az ismeretes. bőrrel kipárnázott hordozó-vánkoskával a vállukon, tódultak a hajóra. A hajó fedélzeti nyílásának feltárása után erős tölgyfalépcsőt eresztettek le a hajóüregbe, a melyen úgyszólván az egész árút emberi erő segítségével rakták ki. A munkához három csoportban láttak hozzá: az egyik csoport lenn a hajóban rendezi a nehéz csomagokat és ládákat, s felsegíti a másik csoport embereinek vállára. Ezek azután csak a lépcsőn viszik fel a holmit, a hol a harmadik csoportbeli társaik már készen várják, hogy az árút tovább szállítsák a mólón. A hajó gőzdaruját csak a legritkább esetekben, különösen nehéz szállítmányok kiemelésére használják. A többi közt volt a hajón czukorszállítmány is, a mely 20—24 pudos, tehát majdnem 400 kilogrammos hordókba volt pakolva. Ezt a rettentő terhet lenn a hajókamrában egyetlen egy embernek a vállára tették, a ki azzal négykézláb mászott fel a lépcsőn, odafenn lassan felemelkedett, aztán sajátságos lökéssel átlódította lehajlott és szétterpesztett lábakkal váró társának a hordozó-párnájára. Ez az utóbbi, bár mindig megrogyott egy kissé a teher alatt, kissé ide s tova ingott, de aztán tapogatózó, ingó léptekkel egyedül és minden segítség nélkül nyugodtan indult meg kifelé a mintegy száz lépésnyi távolban levő raktárakhoz. Nálunk ilyen nagysúlyú dolgokba legalább is tíz ember kapaszkodnék, volna vele lárma, kiabálás, spektákulum; azután rángatnák, tépnék, dobálnák a holmit, az árúnak nagy javára, a mint abban, sajnos, minden európai pályaudvaron naponkint gyönyörködhetünk. Itt a vad Ázsia küszöbén, ezek a kizilbasok olyan pontosan és olyan óvatos elővigyázattal végzik ezt a nehéz munkát, mintha minden csomagban csupa tojás volna; minden mozdulatuk, minden kézfogásuk czélszerű és szükséges; nem kiabálnak, nem lármáznak, csak néha hallatszik egy-egy nyers „arrah!"-kiáltás, ha a nehéz teherrel megrakodott, mezítelen lábával halkan járó teherhordó valami bámészkodó sétálóba ütközik. 13. líép. Vizipipás perzsa. 1 Teherhordók.
