Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

XVI. fejezet. Búcsú a szyrtektől

510 BÚCSÚ A SZYRT ÉKTőL sörénye lobogott a szélben, Dzsoldas meg, a melynek bundájáról vastag jégcsapok függtek le, fázósan bújt a lovak közé, védelmet keresve a csúnya szél ellen. A hőmérő —16°-ot mutatott; igazán kellemetlen utazás volt! Délután 5 óra felé ütöttünk tanyát a Gyaák-iason. A szél lassan alább hagyott, az idő kezdett kiderülni, de a földet valami hat hüvelyknyi finom, poros hó borította, a melyet jurtjaink helyéről először el kellett lapátolni. A hőmérő ekkor, teljes szélcsendben, 11 "-on állt az olvadáspont alatt. Nagyon aggódtam az oly nagy kínnal összeszedett halgyűjteményem miatt, a melyet két nagy, lecsavarható bádogedényben pakoltam el. Nem régen az Ak-bulak mellett ORUZ-BEK egész vigyázatlanul, ezt a formollal töltött két edényt védetlenül kinn hagyta a napon, s a folyadék bizonyára vagy 40"-ra felmelegedett s így a halak félig megfőhettek benne. A Gyaak-bulakon kibontva az edényeket, jégdarabokat pillantottam meg bennük. A rendszeresen, külön csomagokba pakolt halak kőkeményre fagytak. Ezt a jégmeg hal-konglomerátumot óvatosan melengettem fel, meg levén győződve, hogy a preparátumok ilyen goromba bánásmódot, hogy egyszer megfőzzük, aztán meg megfagyasztjuk, bizonyára nem álltak ki. Csodálatosképen azonban a gyűjteménynek semmi baja sem történt, s némi kis, jelentéktelen kivétellel, teljesen hasznavehető maradt, a mi a formaldehyddel való konzerválást dicséri. Rosszabbul jártunk a burgonyával, mert ez csonttá fagyott, s így használhatatlanná vált; ki kellett dobnunk, a mi nagy veszteség volt a konyhára nézve. 24-én gyönyörű derült idő köszöntött bennünket: egyetlen felhőcske sem volt az égen, fényesen sütött a nap a hóval .fedett vidékre. A képzelhető legszebb téli nap. Erre a napra nagy kombinált haditervet gondoltam ki embereimmel, a melylyel úgyszólván az egész Dzsaman-lcske és Ming-tür vidéket meg akartuk hajtani. Tekintettel a vidék vadállományának bőségére, majdnem biztos zsákmány Ígérkezett. Ezúttal az egész személyzetet belevontuk, még KOSZTKA is őrt állt az egyik oldalszárnyon, hogy a kőszálivad oldalt való menekülését megakadályozza. Magam ATTEI és SZITNYIKO\ kíséretében a többiek előtt indultam, mert azoknak nem kellett nagy utat tenniök; mi a Kok-dzser völgyén lovagoltunk egy darabig lefelé, egész a Kiibergenti (hagyma) patak betorkolása alá, a hol balra kanyarodva, megmásztuk a Ming-tör-szyrt észak felé néző szakadékát. Ez az észak felé néző szakadék azonban fordított elhelyezésű, szemben a hozzá hasonló Kacska-tőrrel, a mennyiben úgy itt, mint ott a szyrthátak pereme hegységszerű, magasra emelkedő fal gyanánt türemlik fel, míg másik oldalán lankás lejtővel sülyed alá a Ming-tör vízválasztó konkáv szyrtteknőjébe; azonban a Kok-dzser peremének déli oldala lankás és az északi meredek, szakadékos; a Kacska-törön éppen fordítva, a déli perem szakad le a Száry-dzsasz felé hirtelen, meredeken, míg az északi lejtő aránylag enyhe.