Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

I. fejezet. Budapesttói a Kaspi tengerig

38 BUDAPESTTŐL A KASPI TENGERIG 38 elegáns gőzös volt, a „Kawkaz i Merkurij * hajóstársaságnak egyik legszebb gőzöse. Kényelmesen berendezkedtünk a gőzös jó kabinjában, s a hajó csakhamar künn ringott a világos-zöld Kaspi-tengeren, mert csakugyan tengernek lehet nevezni a Földnek ezt a legnagyobb belvizét, a melynek oly hatalmas víztömege van, s a melynek viharjai veszélyesek lehetnek még a legnagyobb gőzösökre is. Vihart ugyan nem kaptunk, de a mint kiértünk a nyilt tengerre, friss szél támadt, s magas hullámok jártak, a melyek a hajót kellemetlen kettős mozgásba hozták, t. i. a hajó egyidejűleg bólintó és támolygó mozgást végzett, a mint a huliámok majd a hosszanti, majd a keresztirányú tengely körül 10 kép. Baku pályaudvara. himbálták a hajó testét. Ez aztán olyan kellemetlen mozgás, hogy az ember minden egyensúly-érzetét elveszti. Az a sok utas, a ki az ebéden még együtt volt, lassankint mind eltűnt a szalonból és a fedélzetről, s este felé, a mikor már a szél ugyancsak megerősödött, egyedül maradtam „életben" a szalonban, s leveleket írtam. A hajó mind erősebben és erősebben tánczolt, s 9 óra tájban teát rendeltem, a melyet sikerült még épségben a pinczértől átvenni, de alig, hogy a kezemben volt, elvesztém az egyensúlyt, s teástól, székestől együtt a szalon túlsó sarkába hömpölyögtem. Ezt intő jelnek tekintettem, hogy ne daczoljak tovább a Kaspi-tenger Neptunusával s minthogy írni úgy sem lehetett tovább, követtem útitársaimat, a kik már rég „vízszintes helyzetben" horkoltak, s magam is kis fészkembe kuporodva, álomra hajtottam fejemet.