Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

I. fejezet. Budapesttói a Kaspi tengerig

BUDAPESTTŐL A KASPI TENGERIG 25 megérkezett a hajón az osztrák-magyar alkonzul és ügyviselő, JOHN STEVENS is, a kinek Galaczból telegrafáltam. Az ő jelenléte s a bécsi orosz nagykövetség láttamozta útleveleink tökéletesen igazoltak bennünket. Az ügyeletes vámtiszt a legszigorúbb hivatalos komolysággal játszotta ugyan az elfogulatlant, mégis azonnal láttam, hogy a miniszteri leirat idehozatala csak formalitás, mert tökéletesen értesülve volt mindenről, s többek között például kérdezte, hogy melyik ládában van elpakolva az aczélcsónakl Ugyanis annak idején egy szétszedhető aczélcsónak bevitelére is kértünk engedélyt, de később ezt a szerszámot törültük a felszerelés listájából. A mikor ezt a vámtisztnek tudtára adtam s általában említettem, hogy felszerelésünket nagyon egyszerűsítettük, még csak néhány általános kérdést vetett oda az eszközök és szerszámok elpakolása iránt. Azonban időközben megérkezett az irat, s ekkor a tiszt, bár igen kimért és hivatalos hangon, de mégis nagyon barátságosan jelentette ki, hogy a podgyász részletes áttekintése nem szükséges, és a partra való szállásnak többé semmi sem áll útjában. Szerencsés, vagy ha úgy tetszik, szerencsétlen voltam már elégszer határokon, mind a hazain, mind külföldieken átkelni, de be kell vallanom, hogy sehol otyan rendet és a meghatározott határforgalmi szabályoknak olyan pontos betartását nem tapasztaltam, mint itt. Az ember önkénytelenül is irtózik minden vámtól és fináncztól, sőt még az újtestamentom is csak megvető kifejezésekkel illeti a szegény finánczokat, de tovább megyek, s merem állítani, hogy még a mai felvilágosult században is édes-kevés barátja van a vámőröknek. Azonban itt Batumban még ezekkel is kezdtem kibékülni, mert, bár minden legcsekélyebb részletről a legpontosabban értesülve voltak, még sem fitogtatták előttünk hivatalos tudásukat, s nem éreztették velünk hatalmukat, habár csak mint egyszerű magánemberek álltunk előttök, s tulajdonképen az ő kezükből kaptuk azt a kedvezményt, a melyet a hatalmas kormány engedélyezett. Kivált pedig az tetszett nekem, hogy különös helyzetünk, a mely a kormány magas rendelete folytán jutott osztályrészünkül, semmit sem változtatott magaviseletükön velünk szemben: a legmagasabb tisztviselőktől az utolsó zsandárig, egyik sem volt sem túlságosan barátságos, sem pedig túlszigorú és rideg, hanem mindegyik korrekt és előzékeny modort tanúsított. Szándékosan foglalkoztam ezzel a dologgal behatóbban, mert magam is hozzá akartam járulni ahhoz az irodalomhoz, a mely az orosz és indiai határvámok kérdése felett keletkezett. Bizonyos tekintetben a bon ton-hoz tartozik ezeket a vámhistóriákat minden útleírásban tárgyalás alá venni; nem fűzök hozzá több kommentárt, hanem tisztelt olvasóimra bízom az ítélethozást, s csak egyetlen ázsiai munkát, BOECK pompás Himalája-utazásait (Himalaya-Fahrten) ajánlom összehasonlítás végett. Ezután a gyorsan lebonyolított hivatalos eljárás után STEVENS konzulátusunk vezetője, a legnagyobb szívességgel segített podgyászunkat